A fajszegény gyepek diverzitásának növelésére szolgáló kolonizációs ablakok használatának többéves hatásást vizsgáltuk. Az eljárás azon alapul, hogy a mikroélőhely-limitációt a zárt gyepben lévő foltok megnyitásával csökkentjük, ugyanakkor a propagulum-limitációt a célfajok magjainak a kolnizációs ablakokba történő vetésével felszámoljuk. Vizsgáltuk a kolonizációs ablakokban a vetett fajok megtelepedésének sikerességét. Kimutattuk, hogy a kolonizációs ablakok alkalmasak a diverzitás növelésére legalább 5 éves időtávon, de feltehetően még hosszabb távon is. Emellett vizsgáltuk a vetett gyepi fajok kiterjedési (diszperziós) sikerességét a környező gyepekbe amikor nincs jelen és akkor is, amikor jelen van zoochoria. A közepes méretű ablak bizonyult a legjobb megoldásnak a gyepek diverzitásának növelésére. A közepes méretű ablakok biztosíthatják a vetett célfajok fennmaradását, ez az ablakméret kevésbé vonzó a legelő állatok számára, ezért a célfajoknak nagyobb esélyük van a magvetésre. A közepes méretű ablakok a nagyobb megnyitásokhoz képest a legköltséghatékonyabb és legmegvalósíthatóbb megoldást jelentik a gazdálkodók számára is, akik a kisebb zavaró hatásokat és a gyomosodás mérsékelt szintjét részesítették előnyben. A bekerítés rövid távon növelte a vetett fajok borítását és virágzási sikerét, de jelentősen csökkentette az esélyüket a környező terület kolonizációjára. A bekerítés másik negatív hatása hosszú távon az avar felhalmozódása és a fajgazdagság ezzel összefüggő csökkenése. Javaslom, hogy a konzervációs és restaurációs projektekben kerítéseket akkor alkalmazzanak, ha a prioritás a forráspopuláció védelme; ha azonban a célfajok terjedésének elősegítése a cél, a kerítés valószínűleg nem kedvező megoldás. Microsite limitation and propagule shortage can prevent spontaneous regeneration of grasslands, and especially a species-rich grassland. In an experiment we created establishment gaps in a species-poor restored grassland. During the research we documented the development of vegetation within the establishment gaps, and examined whether the introduced target species were able to colonize the surrounding grassland from the establishment gaps. We explored and pointed out the effectiveness of creating establishment gaps. We have shown that they are capable of increasing diversity over a time horizon of at least 5 years, and possibly longer. We also examined the effect of the presence and absence of zoochoria on the dispersal success of sown grassland species into the surrounding grasslands. Medium sized gaps has proved to be the best solution for increasing the diversity of grasslands. Medium sized establishment gaps can ensure the survival of the sown target species, this gap size is less attractive to grazing animals and therefore the target species have a greater chance of seeding. Medium sized gaps are also the most cost effective and feasible option for farmers who prefer less disturbance and a moderate level of weed infestation compared to larger openings. Fencing increased the cover and flowering success of the sown species in the short term, but significantly reduced their chances of colonising the surrounding area. Another negative effect of fencing in the long term is the accumulation of leaf litter and the associated reduction in species richness. I suggest that fencing should be used in conservation and restoration projects when the priority is to protect the source population; however, if the goal is to promote the spread of the target species, fencing is probably not a favourable option.