Manapság a mellkasi műtétek ugrásszerű számbeli növekedése figyelhető meg. Ennek hátterében az áll, hogy a tüdődaganatok messze a leggyakoribb műtéti indikációk. A tüdőrák a 20. század elején ritka betegség volt, de a sok új rizikótényezőnek való kitettség és a növekvő élettartam hozzájárult ahhoz, hogy a tüdőrák a 20 - 21. század pandémiájává váljon. A globális trendnek megfelelően Magyarországon is fokozatosan emelkedett a daganatos halálozás az elmúlt hatvan évben. A férfiak és a nők együttes rákhalálozási világstatisztikájában a tüdőrák vezet, ahol sajnos a magyarok az elsők. A korszerű daganatellenes onkológiai terápiák fejlődése sem írta felül az alapszabályt: a tüdőrák elsődleges gyógymódja a daganatsebészet. A legnagyobb esély a gyógyulásra akkor van, ha a tumort el lehet távolítani. Diplomamunkámban röviden számba veszem a tüdődaganatok típusait, előfordulásának gyakoriságát, azok sebészi kezelésének lehetőségeit. Részletesen ismertetem a sebészi ténykedések után, a korai-késői postoperatív szakban esetlegesen bekövetkező szövődményeket, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy időben való fel nem ismerésük nemegyszer a beteg életét potenciálisan veszélyeztetheti. A postoperatív szövődmények diagnosztikájának sarokkövét képezik a képalkotó vizsgálatok. Az operált mellkasról készült képek értékelése a radiológus részéről nagy tapasztalatot és felkészültséget igényel. Alapkövetelmény a sebészi beavatkozások módszereinek, a következményesen megváltozott mellkasi anatómiának, és a szervezet részéről létrejövő ún. reorganizációs folyamatoknak az ismerete. Csak ezen ismeretek birtokában lehetséges a műtét utáni szabályos statustól a szövődményes állapotok elkülönítése, illetve a malignus betegség kiújulásának mielőbbi felismerése.