A vizsgálatomban az Orgyia antiqua tápnövény-preferenciáját vizsgáltam hat tápnövényen, amely a Corylus avellana, Prunus cerasifera, Quercus robur, Quercus rubra, Rhus typhina és Robinia pseudoacacia voltak. Kerestem a választ arra, hogy 1) egy polifág fajnak is lehet-e tápnövény-preferenciája és ha igen, akkor fel tudunk-e állítani egy preferencia sort, 2) őshonos herbivor fajokat fel tudunk-e használni idegenhonos, esetleg inváziós növényfajok elleni védekezésre, illetve célul tűztem ki, hogy 3) összegyűjtsem a faj elterjedési adatait a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területéről. A mért adatok a hernyók súlya, fejkapszulák átmérője, bábok súlya, hossza és szélessége, imágók száraztömege és testhossza, illetve a hímek szárnyainak hossza voltak, melyeket lineáris, többváltozós és kevert modellel elemeztem. Az összegyűjtött adatok a Magyar Természettudományi Múzeumból, az MTM Mátra Múzeumából, magánszemélyektől, facebook-os határozócsoportokból és saját gyűjtési adataimból származtak, az elterjedési térképet QGIS-ben készítettem el. A vizsgálatból kiderült, hogy egy polifág fajnak is lehet tápnövény-preferenciája, mely az O. antiqua esetében az általam vizsgált hat tápnövényre a következő volt: 1) Rhus typhina, 2) Prunus cerasifera, 3) Quercus robur, 4) Quercus rubra és Robinia pseudoacacia, míg a Corylus avellana a 100%-os mortalitási ráta miatt kizárásra került az elemzésből. Az őshonos herbivorok felhasználhatók idegenhonos növények elleni kezelésben, de ehhez egy tápnövény váltás, tápnövény bővülés vagy a növényekhez való evolválódás szükséges. A növények fogyaszthatóságát nem csak a benne található szekunder metabolitok, hanem a levelek víztartalma és az őket támadó más herbivorok és patogének is befolyásolják.