Szakdolgozatomban arra keresem a választ különböző kutatási eredmények tanulmányozásával, összehasonlításával, hogy a mai magyar oktatási rendszerben a hátrányos helyzetű, szegregátumban élő gyermekeket, fiatalokat éri-e hátrány szociokulturális hátterük miatt. A hátrányos helyzet meghatározása után a tanulókra ható rizikótényezőkre térek ki, mennyire befolyásolják ezek egészségmagatartásukat, és ezen keresztül a tanulási motivációjukat. Vannak-e a háttérben visszatartó-, védő tényezők? Mennyire kapnak ezek szerepet a hátrányos helyzetű gyermekek esetében? Célom még azt bemutatni, hogy a hátrányos helyzetű tanulók számára milyen esélyegyenlőséget teremtő lehetőségek adottak, ezek hozzáférése mennyire biztosított számukra. Szakdolgozatomból kiderül, hogy hazánkban, főleg az észak. magyarországi régió területén találhatók olyan területek, ahol kimagaslóan magas a hátrányos helyzetű tanulók száma. Kompetencia eredményük rosszabb az átlagnál, köztük nagyobb a korai iskolaelhagyók aránya is. Oktatási rendszerünkben a Kormány, vagy egyéb más civil szervezetek, alapítványok remek lehetőséget teremtenek ösztöndíjak biztosításával tanulmányaik folytatására, de ezek több esetben kevésnek bizonyulnak, ha nem járnak együtt a gyermek tanulási motivációjával, a pedagógusok innovatív szemléletű, támogató, ösztönző munkájával.