Személyfelfogások küzdelme a semleges államban

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorSólyom, Péter
dc.contributor.authorJakkelné Menyhárt, Barbara
dc.contributor.departmentDE--TEK--Állam- és Jogtudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2014-01-23T10:06:38Z
dc.date.available2014-01-23T10:06:38Z
dc.date.created2014-01-21
dc.date.issued2014-01-23T10:06:38Z
dc.description.abstractKépzeljünk el egy modern alkotmányos demokráciát, amely elfogadja a pluralizmus tényét. Ennél fogva ennek az államnak a polgárai különböző filozófiai, erkölcsi, vallási meggyőződéseket vallhatnak magukénak, az állam pedig a sokféle világnézetű polgárok együttélését támogatja. Képzeljünk most el ebben a demokratikus államban egy, a világnézeti sokszínűség tényével együtt élő keresztény hívő polgárt. Vajon az ő világnézete felől miként lehet viszonyulni a pluralizmus tényéhez? Az állam hogyan tudja számára az együttműködés elfogadható szempontjait felmutatni egy olyan berendezkedés keretei között, ahol világnézetét csak a sokféleség egyik elemeként tartják számon és annak elsősorban csupán a magánszférában való érvényesítését fogadják el? E kérdés megválaszolásának nagy tétje van. Az állam kényszert alkalmazó intézményeinek, kötelező erejű aktusainak elfogadása ugyanis nem magától értetődő, igazolásra szorul. Sokáig a vallás szolgáltatta ezt a transzcendentális hatalom-igazolást. A modern alkotmányos demokráciák azonban már máshol keresik az igazolás alapjait. Fontos azonban, hogy erre az állam valamilyen módon válaszolni tudjon, mert ha fel tudja mutatni az együttműködés mindenki számára igazolható szempontjait, úgy polgárai toleránsabbak lesznek az állami hatalomgyakorlás sajátosságaival kapcsolatban is. Dolgozatomban egy keresztény hívő polgár perspektívájából igyekeztem megválaszolni ezt a kérdést, az írás végén azonban olyan szempontokra próbálok javaslatot tenni, melyek a társadalom más világnézetet valló polgárai számára is elfogadhatóak lehetnek. Ezért megvizsgáltam néhány, a pluralizmus tényére adott szekuláris és vallásos választ, melyek a közösség egy vallásos világképű polgára számára igyekeznek az együttműködés elfogadható szempontjaival előállni. E válaszokban közös, hogy bár elkötelezettek valamelyik megközelítés mellett, mégis arra törekszenek, hogy nézőpontjaikat közelítsék egymáshoz. A dolgozat John Rawls és Jürgen Habermas liberális elméleteivel indít, majd rövid kommunitárius kitérő után a keresztény teológia plurális társadalmakra adott válaszát vizsgálja meg. Létezhetnek-e tehát az együttműködésnek elfogadható közös alapjai? Nézőpontom szerint igen –és ez egyúttal a keresztény polgárok pluralizmusra adható válaszát is jelenti –, e szempontok elfogadásához azonban egyaránt szükség lesz a hívők és nem hívők kompromisszum készségére.hu_HU
dc.description.coursejogászhu_HU
dc.description.degreeegységes, osztatlanhu_HU
dc.format.extent38hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/179095
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectsemlegességhu_HU
dc.subjectautonómiahu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Jogtudományhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Jogtudomány::Alkotmányjoghu_HU
dc.titleSzemélyfelfogások küzdelme a semleges állambanhu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Állam- és Jogtudományi Kar)