The social sector has been in crisis in many respects because of adverse changes in recent decades. There is a shortage of qualified social workers, high staff turnover, precarious working conditions and a steady decrease in the resources available to the sector. The development of human resources has therefore become an urgent necessity. The social careers model, like career models in other sectors, could contribute to the development of human resources in the social sector and the efficient functioning of social institutions and services. However, dilemmas about the career model have emerged in recent years, dividing the profession significantly. In our study, we set out to explore these dilemmas and, using the focus group interview method, we sought to find out what social professionals think about the career model, which has been taking shape for almost a decade. Would they support the introduction of a career model, and if so, under what conditions, and what tools would they include in the model to improve the efficiency of the sector and the quality of life of social workers. Our research shows that employees in the social sector have highlighted a stable and predictable salary and incentive system guaranteeing existential security as a key element of a modern career model. The guarantee of working conditions has emerged as a new, usually unusual and indicative of fundamental shortcomings element in the career models. However, the majority of respondents expressed reservations about the introduction of a performance appraisal system and the use of performance management in the sector. Only a minority of the focus group argued in favour of career management, an appraisal system that recognises quality work and professional innovation, and a service system that supports human resource development.

A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált. A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években. Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében. Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását. Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.