A közvádlónak kötelessége hivatalból üldözni a bűncselekményeket, ezáltal pedig az állam büntetőjogi igényét érvényesíteni. Ezen funkciójának részét képezi a vádemelés, melynek kapcsán jelentőssé válik a vádelv valódi érvényesüléséhez minimális feltételként hozzátartozó törvényes vád fogalmának definiálása, melyet a 2006. évi LI. törvény vett fel a büntetőeljárás rendelkezései közé. A fogalom azokat a „minimális kellékeket” foglalja össze, melyek hiányában nem lehet bírósági eljárást indítani, illetve folytatni valaki ellen. Az Alkotmánybíróság 14/2002 (III.20.) számú határozata és a következetes ítélkezési gyakorlat a vádelv érvényesítésével párhuzamosan a vád törvényességének tartalmi elemeit kialakította, és a Legfelsőbb Bíróság határozatain keresztül az egyes elemeket tartalommal töltötte meg. Jelen tanulmány keretei között a törvényes vád fogalmának egyes történelmi aspektusait vizsgálom, illetve a törvényes vád hatályos szabályozásával, annak fogalmi elemeivel, valamint az ezeket kialakító bírói gyakorlattal foglalkozom. A fogalmi elemek közül külön vizsgálom az alaki (vádlói legitimáció) és a tartalmi (a vád tárgyává tett cselekmény konkrét körülírása; büntetőtörvény szerinti minősítés megjelölése; személy szerint beazonosítható vádlott felelősségre vonásának indítványozása; bizonyítékok megjelölése; a vádnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz történő benyújtása), kitérve ezek elméleti, történeti és gyakorlati jelentőségére egyaránt. A vizsgálat módszeréül a törvényes váddal kapcsolatos törvényi szabályozásnak, szakirodalomnak és bírói gyakorlatnak az áttekintését és elemzését választottam. Összegzésként megállapítható, hogy egy olyan jogintézményről van szó, melynek minden eleme azonos jelentéstartalommal a módosítást megelőzően is olvasható volt a törvényben, csak nem egy bekezdésben rendszerezve. Jelen esetben mintegy csokorba gyűjtötték a törvényes vádra vonatkozó szabályokat, így ezzel a megoldással a jogalkotó csupán hangsúlyossá tette azokat. Az eredmény megállta a helyét, ugyanis a definíció megalkotását követően a figyelem mind a bírói gyakorlat, mind pedig a szakirodalom szintjén a törvényes vádra terelődött, mely elmélet és gyakorlat együttese alkalmas lehet a jelenleg még létező, a dolgozatomban is bemutatott problémák orvoslására.