Tanárszakos egyetemi hallgatóként a tanulmányaim során megtanultam, hogy a tanítási-tanulási folyamat során nélkülözhetetlen a vizuális eszközök használata, hiszen a szemléltetés által a bonyolult tananyagok is könnyen áttekinthetővé tehetők. Amikor aztán a tanítási gyakorlataim során alkalmazni kezdtem a képi segédeszközöket, azt tapasztaltam, hogy sok tanuló képtelen értelmezni az elé tárt kép látványát. Akár a tankönyvek részletgazdag illusztrációit vizsgáltuk, akár egyéb realisztikus stílusú rajzokat, fotókat, a diákok nehézségekbe ütköztek a képi információk dekódolásakor. A szakdolgozatom elkészítéséhez előbb megismertem a realisztikus ábrázolási stílust, majd keresni kezdtem azt az ábrázolási módot, amely megoldást jelenthet a tanulók vizuális nehézségeire. A vizsgálódásaim a Távol-Kelet piktúrájáig vezettek. A szakdolgozatom így ennek az ábrakultúrának az iskolai alkalmazására tesz javaslatot.