Dolgozatom célja Hajdú-Bihar megye városainak ökológiai lábnyom vizsgálata, és az abból levonható következtetések ismertetése volt. Minden várost Létavértes eredményeihez hasonlítottam. A fenntartható fejlődés napjaink egyik leggyakrabban használt kifejezése. Ez annak köszönhető, hogy az emberiség kezdi felismerni, hogy a társadalom, illetve a gazdaság fenntartásához szükséges természeti erőforrások nem kimeríthetetlennek, és nem végtelenek. Ugyanakkor a mindennapi életben ezek a fenntarthatósági szempontok igen nehezen érvényesíthetőek, hiszen egy-egy konkrét lépés ökoszisztémára gyakorolt hatását – annak bonyolultsága miatt – igen nehéz felmérni. Sok esetben még az éppen aktuális állapotok fenntarthatósághoz való viszonyának megállapítása is igen nehézkes. Ezen problémák megoldására több módszert ún. „ökológiai indikátort” fejlesztettek ki a kutatók. Ezek egyike az „ökológiai lábnyom-modell”, mely alapfeltevése az, hogy az adott népesség, és a hozzátartozó gazdaság hosszabb idejű működéséhez, fenntarthatóságához adott mennyiségű erőforrás szükségeltetik. Ez az erőforrás-mennyiséget, pedig meghatározott nagyságú terület képes előállítani. Bár napjaink világméretű kereskedelme lehetővé teszi,hogy ezen területek ne az adott lakosság közvetlen közelében legyenek, globálisan nézve a Föld egész lakossága csak ezzel az egy véges nagyságú bolygóval rendelkezik. Ezt végigvezetve, illetve az egyes területek közötti különbségeket átszámítva lehetséges az igények (ökológiai lábnyom), és a felhasználható erőforrások (biológiai kapacitás) összevetése.