Diplomamunkám célja az volt, hogy részletesen bemutassam a redoxbiológiai alapokat, a reaktív oxigénszármazékok keletkezését és az oxidatív stressz kialakulását, amely során kitértem a szervezet endogén és exogén védelmi rendszerének bemutatására. Ezeknek a mechanizmusoknak a tisztázása teremtette meg az alapot a potenciális antioxidáns terápiák részletes ismertetéséhez. Részletesen elemeztem az oxidatív stressz patofiziológiás szerepét a két legfontosabb neurodegeneratív betegségben, az Alzheimer és Parkinson-kórban. Míg Alzheimer-kórban a szabad gyökök az extracelluláris Aβ-plakkok aggregációjával és a tau-fehérje hiperfoszforilációjával mutatnak szoros összefüggést, addig Parkinson-kórban az α-szinuklein felhalmozódásáért, a neuroinflammáció fokozódásáért, valamint a dopaminerg neuronok pusztulásáért felelősek. Ezekután különböző modern terápiás megközelítéseket tekintettem át, nagy hangsúlyt fektetve az Nrf2 útvonalra, amely az egyik legizgalmasabb és legígéretesebb lehetőség a jelenleg is zajló kutatások tekintetében a neuroprotektív terápiák fejlesztésében. Kitértem a hagyományos vitaminok, a koenzim Q10 és a kreatin szerepére, rávilágítva arra, hogy antioxidánsként ezek a vegyületek potenciálisan hozzájárulhatnak a kórképek tüneteinek enyhítéséhez. Fontos volt megemlíteni a mitokondrium-célzott terápiákat, mivel ez az organellum a szabad gyökök termelésének fő helyszíne. Bemutattam a MitoQ és Dimebon hatásmechanizmusát, és részletesen kitértem a vas-, réz-, és cinkkelációs terápiákra, mivel ezeknek a fémionoknak a kelációja lehetőséget nyújt az oxidatív stressz mérséklésére. Végezetül olyan nem klasszikus antioxidáns stratégiákat mutattam be, mint a melatonin és a szelegilin, amelyek potenciális antioxidáns viselkedésük révén nemcsak a szabad gyökök közvetlen semlegesítésében játszanak szerepet, hanem komplex módon támogatják a neuronok túlélését is. Összegzésként megállapítható, hogy a korai terápiás beavatkozás, kiegészülve a megfelelő antioxidáns vitamin-bevitellel, mitokondriális védelemmel és a fémion-homeosztázis szabályozásával kulcsfontosságú a jövőbeni sikerekhez. Ezen összetett mechanizmusok mélyebb megismerése jelentheti a következő nagy lépést az Alzheimer- és a Parkinson-kór progressziójának lassításában.