A nem vagyoni kártérítés problémái hazánkban és külföldön

Dátum
2007-11-27T14:30:13Z
Szerzők
Béky, Ágnes Enikő
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Lehet-e kompenzálni a fájdalmat, amit az emberi személyiség megsértése okoz? Meghatározható-e az a pénzösszeg, ami az elveszett életörömöket pótolhatja? Ezek a kérdések nem kizárólag a morálfilozófusokat foglalkoztatják, hanem a polgári jogi kártérítés modern formájának megjelenése óta vissza-visszatérő problémaként jelentkeznek szinte valamennyi állam jogtudományában és joggyakorlatában. A polgári jog a vagyoni viszonyok mellett a személyi viszonyokat is szabályozási körébe vonja. A két terület találkozása pedig pontosan a kártérítési jog esetében figyelhető meg. Azáltal, hogy a vagyoni és személyiségi jogok megsértésének – legalábbis kodifikáltan – közös szankciója a kártérítés, foglalkoznunk kell a személyiségi jogok „megmérésének” dilemmájával. Jogrendszerünk nem vagyoni kártérítésként ismeri azt a jogintézményt, amely a személyiségi jogok megsértésének szubjektív alapú szankciójaként a jogaiban sérelmet szenvedett fél számára pénzbeli jóvátételt, kompenzációt rendel. A jogintézménynek már az elnevezése is ellentmondásos, hiszen a kártérítés kialakulása éppen az általános egyenértékes, a pénz megjelenéséhez köthető, tehát döntően vagyoni jellegű jogi instrumentumról van szó, míg a személyiségi jogok és az ember személye egy sokkal megfoghatatlanabb és szubjektívebb közegben vizsgálható csak. A nem vagyoni kártérítés alapgondolata, hogy olyan jogsértésekre reagál pénzfizetési kötelezettség előírásával, melyek objektíve nem mérhető hátrányokat hagynak maguk után. A jogintézmény kapcsán jelentkező fogalmi és értelmezési nehézségek a modern polgári jogokban sokszínű és egyedi megoldások megalkotására sarkallták az államokat. A nem vagyoni kártérítés sajátja az a tény is, hogy a nagymértékben jelenlévő szubjektivitás következtében a jogalkotás primátusa nem tartható. A jogalkalmazás még a kontinentális jogcsalád rendszereiben is túllép jogértelmező szerepkörén, és - elismerten vagy sem – maga alakítja a jogintézmény fejlődését, az egyre szaporodó, sajátos jogi problémák, esetek megoldása során. A magyar Polgári Törvénykönyv a megalkotása óta eltelt közel fél évszázad alatt három megközelítését ismerte a nem vagyoni kártérítésnek: volt idő, amikor tagadta létezését , volt mikor indokolatlan korlátok közé szorította azt . Hatályos polgári jogunkban akár úgy is fogalmazhatunk, hogy „látensen” van jelen a nem vagyoni kártérítés, hiszen jogalapját tekintve a Ptk. a személyiségi jogok megsértésének szankciói között és a kártérítés szabályainál is említi, azonban szabályai mindennemű kifejtés nélkül maradnak. A folyamatban lévő magyar rekodifikáció alig egy év leforgása alatt változtatott véleményt e hányatott sorsú jogintézmény rendszerbeli hovatartozása és definíciója kapcsán. Az elmúlt évtized bírói gyakorlata pedig még mindig csak részleteiben alakított ki egységes szempontokat a nem vagyoni kártérítés megítélésének két fő kérdése – a jogalap és az összegszerűség – vonatkozásában. Nem sajátosan magyar probléma ez, hiszen az európai államok már lezárult vagy még folyamatban lévő kodifikációinak is középpontjába került az erkölcsi károk polgári jogi megtérítésének kérdése, és a megoldások, elfogadott álláspontok gyökeresen különböznek egymástól még azonos jogcsaládhoz tartozó államok tekintetében is. Bár véleményem szerint sosem lehet majd sem jogalkotói, sem jogalkalmazói szinten olyan formába önteni a nem vagyoni kártérítés szabályait egyetlen államban sem, hogy az rugalmasan és problémamentesen alkalmazható legyen valamennyi ezzel kapcsolatos jogvitában, azonban feltétlen cél kell, hogy legyen egy koherens és legalább egy államon belül egységes megítélés alá eső gyakorlat/szabályanyag kidolgozása és elfogadása hazánkban is. A jelenleg alkalmazott európai megoldások már nem tagolhatók olyan egyszerűen kontinentális vagy angolszász eredetű jogrendszerre, mint a polgári jog számos más területén. A különbözőség sokkal élesebb, szembetűnőbb, ami a hazai jogászság számára azt a segítséget nyújtja, hogy nem feltétlenül két modell közül kell választani, hanem akár több modell részeit is eggyé lehet gyúrni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az egységes európai magánjog kialakításának érdekében létrehozott külön európai munkacsoport is megállapította, hogy a közös jellemzők, gyökerek és dogmatikai alapok megtalálása talán egyetlen más magánjog jogintézmény esetében sem olyan nehéz, mint a személyiségi jogok megsértését szankcionáló nem vagyoni kártérítésnél. Dolgozatom célja ennek megfelelően az, hogy a nem vagyoni kártérítés hazai és külföldi fejlődésének, aktuális részproblémáinak összehasonlító jellegű bemutatásával körvonalazza azokat a főbb jellemzőket, amelyek mentén egy általam hatékonynak gondolt jogintézmény felépíthető lehet. A dolgozat írása során nem hagyhattam figyelmen kívül azt a tényt, hogy az új Ptk. szövegtervezete a sérelemdíj vonatkozásában már elkészült. A dolgozat során megfogalmazásra kerülő kritikák, javaslatok ebből a szabályanyagból kiindulva, sok esetben hangsúlyosan a jogalkalmazásra vonatkoztatva próbálnak egy új sérelemdíj koncepciót felvázolni. A dolgozat először a nem vagyoni kártérítés rendszertani elhelyezésének lehetséges módozatait, funkcióit, a jogintézmény jelentéstartalmát keresi. Ezt rövid történeti áttekintés követi, amelyben azokat a kérdéseket gyűjtöm egybe, melyek napjainkban is meghatározzák a jogintézményt jellemző főbb problémaköröket. Mivel a most hatályos Ptk. és a tervezett új Ptk. is hangsúlyosan támaszkodik az erkölcsi károkra, a sérelemdíj kapcsán a felelősségtani alapokra, így – követve ezzel az európai államok többségének jogirodalmában bevett elveket – a kártérítés alapfeltételeit veszem sorra a nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj sajátosságai által megkívánt, módosult értelmezésben. Az ítélkezési gyakorlatban jellemző, károsult és károkozó személyéhez tapadó szubjektív, valamint a jogsértésből eredő objektív szempontok mérlegelésének tárgyalása során kiemelt figyelmet szánok az angolszász jogrendszerek gyakorlatának, hiszen e jogcsalád lényegét a nem vagyoni kártérítés helyes kezelésénél is elengedhetetlen jogfejlesztő bírói szerepkör adja. Végezetül egy speciális témakörrel, a hozzátartozói igényekkel és a másodlagos áldozatokkal foglalkozom.
Leírás
Kulcsszavak
kártérítés
Forrás