A pozitív pszichológia térnyerésének köszönhetően a tudomány egyre inkább foglalkozik az egyéni jóllét és az optimális működés kérdéskörével, középpontba állítva az erősségek, a kiteljesedés és a kivételesség vizsgálatát (Seligman és Csikszentmihalyi, 2000). Az irányzat elsődlegesen a felnőttkori szárnyalásra fókuszált, s a kutatók elsősorban vállalati környezetben tárták fel a szervezeti jellemzők és a jóllét összefüggéseit (Warr és Nielsen, 2018), az iskolákra viszont kevesebb figyelem irányult (Aldridge és Fraser, 2016). A felnőttkori jóllét megalapozása azonban gyerek- és serdülőkorban történik, melynek egyik fő helyszíne az iskola, ami minden tanuló számára meghatározó környezet kognitív, szociális és érzelmi szempontból is (Gilman, Huebner és Furlong, 2009). A pozitív pszichológiának, mint fejlődésorientált irányzatnak, tökéletes értelmezési keretet nyújt az iskolai környezet, hiszen ezek az intézmények kifejezetten a fejlődésért felelősek.Az iskolai környezetben végzett pozitív pszichológiai kutatásoknak köszönhetően bebizonyosodott, hogy a boldogság nem összeegyeztethetetlen a tanulmányi teljesítménnyel, sőt elősegítője lehet annak (Seligman, Ernst, Gillham, Reivich és Linkins, 2009). Így a gyerekek hagyományos készségekre való nevelése mellett, ha a szárnyalásuk (flourishing) elősegítésére is törekednek az iskolák, akkor nem csak jól teljesítő felnőttekké, de boldogan sikeres felnőttekké válhatnak. Ahhoz, hogy egy iskola táplálni tudja tanulóinak a jóllétét, elengedhetetlen egy olyan iskolai klíma, mely támogatóan öleli körbe tagjait, illetve egy olyan tanári kar, mely a saját jóllétére erőforrásként támaszkodva a tanórák keretein belül létrehozza ezt a támogató légkört. A tanulók jóllétének és tanulmányi teljesítményének a vizsgálata az iskolai légkör jellemzőinek a függvényében egy új, de érdekes eredményekkel szolgáló kutatási területe a pozitív pszichológiának (Back, Polk, Keys és McMahon, 2016; Gray, Wilcox és Nordstokke, 2017; Wang és Degol, 2016).