A szakdolgozat témája az autizmus spektrum zavarral élő egyének társas kapcsolatai. A társas kapcsolatok vizsgálata során az autizmusra másságként hivatkozom, mert, az érintettek nem kevesebbek, de nem is többek, mint bármely neurotipikus társuk, csupán olyan módon mások, amely a többség számára szokatlan, nehezen befogadható. Az életünket társas kapcsolatok hálójában éljük, így kapcsolataink nagyban befolyásolják mindennapjainkat. Míg egyeseknek termeszétes az, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki és ápoljanak, vannak olyan egyének a társadalomban, mint például az autizmussal érintett emberek, akiknek ez közel sem ennyire természetes folyamat. A dolgozat második részében saját kutatásom eredményei alapján mutatom be, milyen tényezők, és hogyan hatnak az érintettek társas kapcsolataira. Eredményeimet 11 kvalitatív, narratív életút interjúra alapoztam. Az interjúalanyok olyan szülők voltak, akik autizmussal élő gyermekeket nevelnek, és találkoztak már negatív előítéletekkel, megbélyegzéssel és elutasítással. Az elemzés során olyan kérdésekre kerestem a választ, hogy mi gátolja az autista emberek társadalmi beilleszkedését, és lehetséges-e hogy egyszerre legyen elégedett az érintett személy és az őt körülvevő környezete is. Továbbá azt vizsgálom még, hogy a szülők számára a gyermek komfortérzete vagy a környezettel való elfogadtatása a fontosabb, valamint, hogy társadalmi problémának tekintik-e az autizmust és milyen attitűdökkel rendelkeznek az autizmus spektrumzavar toxikusan pozitív megítéléséről.