2020 éve összefonódott a Covid-19 járvánnyal, amely megingatta életünk számos területét, így vallási életünket, addigi szokásainkat is. A gyülekezeti alkalmak látogatottsága valamivel csökkent a járvány előtti látogatottsághoz képest. Ennek okait kutatjuk, egyrészt úgy, ahogy a lelkészek gondolkodnak, másrészt úgy ahogy a hívők válaszában ez megmutatkozik. Kérdésünk, hogy mi múlt a lelkészek aktivitásán, mi múlt a kínálattal való élésen és mi a hívők tulajdonságain. Eredeményeink alapján beszélhetünk elkötelezett gyülekezeti tagokról, akik hamarabb visszatértek a gyülekezet közösségébe és másfajta online hitgyakorlattal írhatóak le, mint a kevésbé elkötelezettek. Kutatásunk elvi síkon a közösségi spiritualitás jelenléti közösségbe vonzó erejéről szól, mivel a közösségi spiritualitás az, amit leginkább hiányoltak a hívők az online alkalmakból. Gyakorlati haszna pedig a gyülekezeti közösségszervezés tekintetében orientál azzal kapcsolatban, hogy mi a funkciója az online alkalmaknak, vajon kell-e azoknak a negatív hatásaitól tartanunk.