A munkavégzők munkáltatók általi kiszolgáltatásának szerződéses keretei, kitekintve az első magyar platform-ítéletre

Abstract

A tanulmány első részében a szerzők a munkával összefüggő szerződéses jogviszonyoknál két fő formát különböztetnek meg: a hagyományosat és az elektronikus platform útján létrejövőt. A munka ugyan lehet kötött (függő) vagy kötetlenebb jellegű, mégis mindkettőnél munkajogviszony áll fenn. Az előbbi esetben tipikus, míg az utóbbinál atipikus munkaviszonyról van szó. Ha a tartósan megrendelő/megbízó foglalkoztató-jellegűvé válik, és a tőle való függőség még lazább, a foglalkoztatás tartós vállalkozási/megbízássá válhat, ami azonban tartalmilag különbözik az eseti jellegű vállalkozási és megbízási jogviszonytól. A tanulmány második részében egy elektronikus platform közvetítő közreműködésével történő ételkihordási futártevékenységi perben hozott ítéletet elemeznek a szerzők, amelyben a Kúria akként foglalt állást – felülbírálva az ítélőtábla minősítését –, hogy a futárszolgálatot teljesítő vállalkozási/megbízotti jogviszonyban, nem pedig munkajogviszonyban állt. A szerzők szerint ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja is elfogadható, hiszen az lehetőséget adna a formális vállalkozásból eredő függő önfoglalkoztatássá történő minősítésre.