A Natura 2000-es hálózatot az Európában található legértékesebb állat- és növényfajainak valamint azok élőhelyeinek megóvása céljából hozták létre az Európai Uniós tagállamokon belül. A Natura 2000-es területek az európai, közösségi jelentőségű ritka és veszélyeztetett fajok, illetve élőhelyeik hálózatát alkotják. A területek lehatárolásakor egyedül szakmai szempontok alapján döntöttek, egyéb gazdasági, politikai, és pénzügyi megfontolások nem játszottak szerepet. A hazai területek kijelölése az irányelvben előírt kritériumokkal megtörtént, 2004-re 512 db, összesen közel 20000 km2 (2 millió ha) nagyságú Natura 2000-es területet került kijelölésre. A Natura 2000-es hálózat részt vesz a vidék fenntartható fejlődésében azáltal, hogy növeli a vidéki munkaerő foglalkoztatottságának arányát, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakításával, a vidék turisztikai látványosságainak növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetvédelmi intézkedések által. Az erdőgazdálkodás napjainkra átalakul fenntartható erdőgazdálkodássá. A fenntartható erdőgazdálkodás kitűzött célja a természet- és környezet védelme, génmegőrzés, valamint a fajok közötti sokféleség megtartása. Ennek okai az emberek által véghezvitt természetbeli károsítások, valamint az erdei életközösségek állandó változásai. Az erdők nagyobb része „erdőgazdasági célokra alkalmas”, és változó mértékben hasznosításra is kerülnek. Európa erdei egyéb szempontokból is fontosak: megkötik a talajt, vizet és szenet raktároznak, illetve magas rekreációs és esztétikai értékük van, ráadásul az erdőkben különösen gazdag biodiverzitás figyelhető meg. A magyarországi Natura 2000-es erdők Európa természeti örökségének részét képezik. Az európai szintű természetvédelem sikerének megvalósulása attól függ, hogy a Natura 2000-es hálózatba kijelölt erdők tulajdonosai, erdőgazdálkodói, az erdészek és a helyben élők mennyire segítik ezen célok elérését. A Natura 2000-es területek alá tartoznak a természetes és a művelés alatt álló, valamint féltermészetes erdők. A Natura 2000-es hálózatba sorolás, hasonlóan a mezőgazdasághoz nem azt jelenti, hogy az erdőterület kivonásra kerül a teljes gazdasági célú termelésből. Az eddigi művelési folyamatnak tekintettel kell lennie a honos természeti kincsek értékére, különösen azokra a fajokra és élőhelyekre, melyek jelenléte miatt a területet a Natura 2000 részévé nyilvánították. A Natura 2000-es hálózat Magyarország teljes területének 21%-át foglalja magába. Ebből 40% erdőterület, 556 ezer hektár állami, 207 ezer hektár pedig magánerdő. Saját vizsgálatomat, melynek célja, hogy a talaj összetétele befolyásolja-e a kocsányos tölgyek elhelyezkedésének sűrűségét az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásán végeztem, amely Natura 2000-es terület. A talaj összetételére vonatkozó vizsgálatom első lépéseként előre kijelölt területen, 8 mintavételi pontot határoztam meg, ahonnan a talajminták vételezése történt. A mintavétel után a mintákat alkalmassá tettem laboratóriumi vizsgálatra, majd megvizsgáltam Arany-féle kötöttség, összes sótartalom, mésztartalom, fenolftalein lúgosság, valamit pH-érték szempontjából. A lazább kötöttségű talajokban a magok valószínűsíthetően könnyebben tudnak gyökeret fejleszteni, mint a kötöttebbekben. A magok életbemaradása a korai időkben attól függ, hogy milyen gyorsan tudja gyökérzetét a talajban kifejleszteni. A vizsgálatok során az déli oldal talaja Arany-féle kötöttség szempontjából kedvezőbb a fáknak, mint az északi oldalé. A mésztartalom mennyisége alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a déli oldalon a talajban a mész koncentrációja kisebb, mint az északi oldalon ezáltal, nem befolyásolja a fák megmaradását és valószínűleg emiatt található több kocsányos tölgy a déli oldalon. A talajban található összes sótartalom mennyisége elenyésző, kevesebb, mint 0,16%, ezáltal a területen élő szervezetekre semmilyen káros hatással sincs. Lúgosság szempontjából szódát csak az alsóbb rétegekben mutattam ki a mintákból. A mért adatok alapján arra következtetek, hogy a terület szikesedése lassan, de bekövetkezik. A pH-érték alapján a déli minták felsőbb rétegében savanyúak, míg az alsóbb rétegekben lúgosak. Az északi oldalon a felső réteg savanyú, majd utána jön egy semleges szint, s ezután következik a gyengén lúgos réteg. A fák és növények biológiai életterének a semleges pH-értékű talaj a legmegfelelőbb. Az északi oldal talaja semleges és gyengén lúgos pH-értékű rétegeivel alkalmasabb a fáknak, mint a déli oldal, de mivel az északi oldal mésztartalma nagyobb, és az Arany-féle kötöttség szempontjából is kedvezőtlenebb a talaj, feltételezhető, hogy emiatt található kevesebb fa azon a területen.