A Magyar Királyságban a középkor időszakában fejlődött és formálódott ki, majd a kora-újkorban tovább differenciálódott a nemesi társadalom. Ezzel egyidős folyamat a nemesi kiváltság és a leszármazás igazolása, melyről már középkori okleveleink is tanúskodnak. A 16–17. század során vált általánossá az a gyakorlat, hogy az uralkodók (a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek) címeres nemeslevelet adományozva emeltek fel egyéneket a kiváltságosok közé. Mindez többnyire csak személyes nemességet jelentett, birtokadományozással nem járt együtt, így a donáció lehetősége szinte korlátlanná vált. A nemesek sorába törekvők ki is használták ezt, és némi anyagi ráfordítás következtében sikeres társadalmi emelkedésen mentek keresztül.