A Közép- Tisza- vidéki és hatásuk Karcag környékének terület- és tájhasználatára valamint egyes természeti értékeire

Abstract

A Tisza-völgy szabályozását nem véletlenül emlegeti a legtöbb szerző hazánk egyik legjelentősebb tájátalakító tevékenységeként. A szakirodalmi áttekintésemmel, valamint a talajtani- és botanikai felméréseimmel igyekeztem e téma jelentőségére még nagyobb hangsúlyt fektetni. Karcag határában, valamint a Nagykunság területén történő változásokat a diagramok és térképes segítségével szépen nyomon lehet követni, a XVIII. századtól egészen napjainkig. Jól kivehető, hogy a bekövetkező változásokban, nagyban szerepet játszott az adott történelmi kor gazdasági, politikai és társadalmi helyzete. A gazdálkodás szerkezetének teljes átalakulása tapasztalható: a legeltetést, rétélést felváltotta a földművelés. A Tisza-szabályozása hosszabb távon azonban sokkal több – nem várt – problémát is okozott. A felméréseimből is egyértelműen látható, hogy a szikesedés folyamatának már egy előrehaladott stádiumában vagyunk. Erre erősen rásegített a XX. század közepén kezdődő új gazdaságpolitika, melynek következtében a legkisebb talpalatnyi földet is beolvasztották a hatalmas mezőgazdasági táblákba. A XIX. századtól folyamatosan kiépülő csatornahálózattal kívánták megoldani az egyre jobban szikesedő talajok vízutánpótlását, több-kevesebb sikerrel. A kifejezetten szikesekre jellemző állat- és növényfajok elterjedésének azonban kifejezetten kedveztek a változások. Rajtuk kívül mára szinte csak a zavarást tűrő fajok és gyomfajok tudnak megélni, melyek a degradáció előfutárai. A vízhiányos állapot és a lecsapolások következtében egyre kevesebb, érintetlen állapotban lévő mocsár tud fennmaradni, úgy, mint például a kontroll területként választott Konta-mocsár. Ezek fokozott védelme elengedhetetlen, csakúgy, mint vízutánpótlásuk az épülő és a már meglévő tározókból. E drasztikus változások helyrehozása, mérséklése a természetvédelem egyik legnagyobb kihívása: kiegyensúlyozott állapotba hozni a természetet. A térség egykori haszonvételei magasabb térszíneken az állattartás, időszakosan vagy állandóan elöntött részeken a rétélés volt. A rétélés visszahozása a rendszeres árasztások megszűnése miatt mára már szinte lehetetlen, az extenzív állattartás viszont megvalósítható. Számos tanya foglalkozik ezzel a térségben és számuk egyre növekszik. A gyepek kitűnően alkalmasak szarvasmarha, juh legeltetésére, ló tartására. Ezért fontos, hogy a hagyományos gazdálkodási módok továbbra is elsődleges prioritást kapjanak, figyelembe véve a gazdák és a természetvédelem érdekeit.