Kutatásom célja az volt, hogy felmérjem, a Pilis, Visegrádi-hegység mely vízfolyásaiban fordul elő ez a faj, és mik a legfőbb veszélyeztető tényezők fennmaradása szempontjából. Előzetes terepi ismereteim, személyes beszámolók és a hegység topográfiai térképe alapján választottam ki azokat a patakokat, ahol valószínűsítettem kövi rákok előfordulását. A terepi kutatás során egyelő módszerrel kerestem őket. Ahol a nappali bejárás alkalmával nem találtam rákokat, oda éjjel lámpával tértem vissza. Kutatásom eredményeként négy patakban sikerült megtalálnom a fajt. Az, hogy csak összesen 9 példányt találtam 4 vízfolyásban, arra enged következtetni, a hegység patakjaiban nincs igazán erős populációja a kövi ráknak. A faj fennmaradásának érdekében először minél alaposabban fel kell mérni állományait, hogy meg lehessen határozni, mely patakokra essen a védelmi intézkedések súlypontja. Meg kell őrizni (vagy helyreállítani) a vízfolyások természetes, változatos mederstruktúráját és meg kell szüntetni a migrációt és terjeszkedést akadályozó mesterséges építményeket. Szintén fontos szempont a patakokat kísérő természetes vegetáció megőrzése, melynek fontos szerepe van a meder alakításában, búvóhelyet és táplálkozási lehetőséget biztosít nem csak a kövi rák, hanem más vízi élőlény számára is.