A sarcoidosis egy többszervet érintő, krónikus gyulladásos betegség, leggyakrabban a tüdőt érinti, de szinte bármely szervben előfordulhat. A diagnózis alapja a klinikai kép, képalkotó vizsgálatok, laboratóriumi eltérések, valamint granulómák kimutatása szövettani mintából. Más krónikus gyulladásos betegségekben ismert, hogy az antioxidáns hatású α-Klotho szintje csökkent. Az FGF23/α-Klotho jeltáviteli rendszer kulcsszerepet játszik az ásványianyag-anyagcserében, a gyulladás szabályozásában, a kardiovaszkuláris és energiahomeosztázisban, valamint a hematopoezis folyamatában. Mivel a TNF-α gátló (infliximab) antifibrotikus kezelés közvetlenül befolyásolja a gyulladásos mediátorok aktivitását, feltételezhető, hogy hatása az α-Klotho és az immunaktivációt jelző IL2RA szintekben is mérhető lehet sarcoidosisos betegekben. Vizsgálatunk célja sarcoidosisos betegek laboratóriumi paramétereinek, légzésfunkciós értékeinek és immunspecifikus fehérje szintjeinek elemzése volt hagyományos immunmoduláló terápiában részesülő és antifibrotikus szert kapó betegeknél. Összesen 21 beteget vizsgáltunk. A laboratóriumi és légzésfunkciós adatokat két időpontban mértük, melyek között legalább fél év telt el. ELISA módszerrel mértük az IL2RA és az α-Klotho szinteket. A normál eloszlású változóknál t-tesztet, a nem normál eloszlásúak esetén Wilcoxon-próbát alkalmaztunk, párosított és párosítatlan összehasonlítások szerint. A nem-infliximabbal kezelt és infliximabbal kezelt csoportok összehasonlításában az α-Klotho szint szignifikánsan alacsonyabb volt a nem-infiximabbal kezelt betegeknél, mint az infliximabos csoportban (p = 0,03). Longitudinális vizsgálatban az eozinofil % csökkenő tendenciát mutatott, amely a statisztikai szignifikancia határát közelítette (p = 0,06), míg az IL2RA szint szignifikánsan nőtt (p = 0,02) a kezelés hatására. Eredményeink alapján a TNF-α gátló kezelés nem befolyásolta számottevően a rutinszerűen mért laboratóriumi és légzésfunkciós paramétereket, ugyanakkor az α-Klotho magasabb szintje és az IL2RA növekedése immunmoduláló hatást jelezhet. Ezek a fehérjék potenciális biomarkerként szolgálhatnak a sarcoidosisos betegek kezelési stratégiájában.