A gazdasági válság közvetlen hatása, hozzáadva az arra adott kormányzati válaszokat [világon a legmagasabb mértékű bankadó bevezetése, devizahitelek tisztességtelenségével kapcsolatos elszámolási kötelezettségek, bankok államosítása] és a szektorban erre kikényszerített intézkedéseket vagy helyzeteket [csődhelyzet, leépítés, kivonulás, üzletágak bezárása és racionalizálása, bankok értékesítése] tekintve feltehető, hogy az elmúlt közel 10 évben a kereskedelmi banki szektorban dolgozni kiemelt egzisztenciális és szakmai fenyegetettséget jelentett. A kutatással érintett bank egyike a válság és a kormányzati intézkedések hatásait tekintve az egyik legmélyebben, strukturálisan érintett pénzintézetnek, így különösen alkalmas volt arra, hogy azon munkavállalói körében, akik ennek ellenére meg tudták tartani munkahelyeiket, kérdőíves vizsgálat alá vonható legyen, hogy körükben hogyan alakult a munkahelyi szorongás szintje, ehhez náluk jellemzően milyen pszichés jól-lét tartozik, coping mechanizmusaik között jellemzőbb-e a problémafókuszú stratégiák alkalmazása, mint az érzelemközpontú megküzdés, illetőleg ezzel összefüggésben hogyan alakul a maladaptív coping stratégiák körébe vonható alkohol használat és dohányzási szokások alakulása. A kutatás eredménye rámutatott, hogy míg az átlagosnál magasabb pszichés jól-lét inkább csak a női munkavállalókra jellemző, addig a férfiak eredménye a standard populációs átlaggal egyező, ugyanakkor a munkahelyi szorongás szintje az átlagot meghaladóan magas – de nem a már patologikus szinten is értelmezhető kirívóan magas – kategóriában helyezkedik el. A kutatás egyértelműen és meggyőzően alátámasztotta azt a feltételezést, hogy a banki dolgozók markáns megküzdési stratégiája problémafókuszú és nem érzelemközpontú, ez ugyanakkor összefüggést mutat a magasabb pszichés jól-lét és a magasabb munkahelyi szorongással. Az alkoholfogyasztás és a dohányzási szokások vonatkozásában meggyőző eredménnyel igazolható, hogy az érzelemfókuszú megküzdési stratégiát alkalmazók körében nőtt, a problémafókuszú coping stratégiát használók körében jellemzően inkább csökkent az ártalmas szerfogyasztás mértéke. A szerhasználat mértéke nincs összefüggésben az alkalmazott megküzdési módokkal, ugyanakkor annak motivációja kapcsán egyértelműen kimutatható, hogy az érzelemfókuszú megküzdők esetén jellemzőbb a feszültségoldás, mint vezető ok.