A tárgyalási rendszerek megítélése az 1911. évi I. törvénycikk pergátló körülményei alapján

Dátum
Szerzők
Ferenczy, Áron
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Dolgozatomban azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy a tárgyalási rendszerek egyes változatai mennyire befolyásolják a polgári per menetét, különös peralapítás szakaszában. Nem törekedtem a polgári per más szakaszainak bemutatására és megvizsgálására, mivel a perirodalom a tárgyalási rendszerek mibenlétét a peralapítás szakaszához köti. Ennek jele, hogy típusai is erre utalnak, mint az egységes, a vegyes és az osztott tárgyalási rendszer. Kutatásaim során nem kívántam komparatív elemzés alá vonni a különböző kontinentális jogrendszerhez tartozó, illetve a nemzeti, hatályát tekintve időben egymástól eltérő polgári perrendtartások tárgyalási rendszereit, hanem kizárólag egy polgári perrendtartás tárgyalási rendszerét vizsgáltam meg behatóbban és vontam le belőle következtetéseimet. Ennek indoka, hogy véleményem szerint a tárgyalási rendszereket nem lehet egyszerűen összehasonlítani hatékonysági, gyorsasági vagy célszerűségi alapon. A történelem során eltérő időben és korokban alkotott perjogi törvények más és más életviszonyokra reagáltak, eltérő módon szabályozták a magánjogi jogviták bíróság előtti érvényesítésének menetét. Mint ahogyan ma is látható, életviszonyaink és igényeink változásával a polgári perrendtartás szabályain is változtat a jogalkotó, nem mellesleg a tárgyalási rendszer kapcsán szintén nagy újdonság az osztott tárgyalási rendszerhez való visszatérés. Választásom az 1911. évi I. törvénycikkre esett, mivel közel 60 éve hatálytalan, illetve példaértékű másodlagos forrásanyaggal büszkélkedik. Dolgozatom elkészítésében a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú Bihar Megyei Levéltárának 1920 és 1930 közötti peranyagára nagymértékben támaszkodtam, amely körülbelül 22 folyóméternyi perirat áttekintését jelentette. A peranyagokban a pergátló körülmények tárgyában hozott végzéseket és ítéleteket kerestem elsősorban. Ennek fontosságát abban láttam, hogy a peralapítás szakaszának nagy jelentősége van az osztott tárgyalási rendszer kapcsán, így annak rendellenességei kihatnak az egész perrendtartásra. Az ítélkezési gyakorlat időintervallumának kezdetét azért 1920-ban rögzítettem, mert az I. Világháború alatt fennálló ítélkezési moratórium oly mértékű pertorlódást okozott, hogy a korábbi ítéletekből levont következtetéseket nem tartottam volna relevánsnak. Összefoglalva, arra a következtetésekre jutottam, hogy a pergátló kifogások letárgyalása meglehetősen hosszadalmas eljárás volt, melynek fő oka, hogy a végzés ellen a feleknek önálló fellebbezési lehetősége volt. A perképesség hiányára alapított pergátló kifogás esetén a bírói gyakorlat a törvénycikk által előírt hiánypótlás lehetőségét nem alkalmazta. Az eredményesség érdekében az alperes pergátló kifogásra történő hivatkozását a perbebocsátkozást követően meglehetősen szűkíteni kellett volna. Mindezek mellett az osztott tárgyalási rendszer ezen kisebb szabályozatlanságok ellenére hatékony perrendtartásnak bizonyult.
Leírás
Kulcsszavak
Polgári perrendtartás, tárgyalási rendszer, pergátló kifogás, 1911. évi I. törvénycikk
Forrás