A krónikus vesebetegség (CKD) egyre több embert érint világszerte, és jelentős gazdasági terhekkel jár. A betegség magas kardiovaszkuláris kockázattal, szövődményekkel és magas mortalitással társul. A kezelés célja nemcsak a kiváltó okok és szövődmények klinikai kezelése, hanem a betegek pszicho-szociális jóllétének javítása is. A CKD-s betegek körében jellemzően alacsony fizikai aktivitás tapasztalható, amely nem gyógyszeres terápiákkal javítható, és ez pozitív hatással van az életminőségre. A disszertáció első vizsgálata a dialízis-kezelésben részesülő CKD-s betegek fizikai aktivitását és életminőségét vizsgálta, mind hemodialízis (HD), mind peritoneális dialízis (PD) modalitásban. Az eredmények alacsony fizikai aktivitást mutattak mindkét csoportban, de a PD-betegek jobb fizikai egészségi pontszámot értek el. A magasabb fizikai aktivitási szint jobb életminőséggel korrelált. A disszertáció második része egy 12 hetes, kombinált aerob és törzsstabilizáló edzésprogram hatását vizsgálta HD- és vesetranszplantált betegek körében. Az intervenciós csoportokban jelentős javulás volt tapasztalható a funkcionális kapacitásban, a fájdalom csökkenésében és az életminőségben a kontrollcsoportokhoz képest. Az eredmények alapján a strukturált mozgásprogramok fontos szerepet játszhatnak a CKD-betegek fizikai állapotának és életminőségének javításában, és javasolt a nephrológiai gyakorlatba történő integrálásuk.

Chronic kidney disease (CKD) affects an increasing number of people worldwide and carries a significant economic burden. The disease is associated with high cardiovascular risk, complications and high mortality. Treatment aims not only to clinically treat the underlying causes and complications, but also to improve the psychosocial well-being of patients. Patients with CKD typically have low physical activity levels, which can be improved with non-pharmacological therapies, and this has a positive impact on quality of life. The first study in this thesis investigated physical activity and quality of life in CKD patients undergoing dialysis treatment, both in haemodialysis (HD) and peritoneal dialysis (PD) modalities. Results showed low physical activity in both groups, but PD patients had better physical health scores. Higher physical activity levels correlated with better quality of life. The second part of the dissertation investigated the effects of a 12-week combined aerobic and core stabilisation exercise programme in HD and kidney transplant patients. The intervention groups showed significant improvements in functional capacity, pain reduction and quality of life compared to the control groups. The results suggest that structured exercise programmes can play an important role in improving physical fitness and quality of life in CKD patients and their integration into nephrology practice is recommended.