A szájban élő mikroorganizmusok jelenléte, a változó kémiai és fizikai körülmények nagy megterhelést jelentenek a szájüregben alkalmazott restauratív anyagok és eszközök számára. Ezeknek a nehéz körülményeknek ellenálló anyagok folyamatos fejlesztése a gyártók célja. A mai kompozitok már számos problémára kínálnak megoldást, melyek közül a legújabb gyakorlatban is megvalósult megoldások a bulkfill kompozitok, az üvegszálakkal megerősített kompozitok vagy a self adheziv rendszerek. További megoldandó probléma a patogén baktériumokkal szembeni védekezés és a következményes fogakat érintő megbetegedések (kariesz, szekunder kariesz) megelőzése. A kompozitokban mikrorepedések keletkezhetnek, melyek tovaterjedésének következtében a tömésekben áthatoló repedések jönnek létre, melyek később végzetes hibához, törésekhez vezetnek. Ezekkel szemben az egyik lehetséges védekezést az önjavító kompozitok fejlesztése jelenti. A mikrokapszulák lehetővé tették, hogy a „kapszulázott” ágensek a külső környezettől elszigetelve helyezkedjenek el. A mikrokapszulák DCPD-t és az epoxi gyantába ágyazott Grubbs- féle enzimet tartalmaznak. A felszabaduló DCPD önjavító mechanizmusokat indított el a Grubbs- féle enzimmel, reakciójuk eredményeként egy térhálós szerkezetű kemény anyag, a policiklopentadién keletkezett. A policiklopentadién a repedés okozta teret feltöltötte. További fejlesztések során létrehoztak egy önjavító port és egy önjavító folyadékot tartalmazó mikrokapszulát gyantába ágyazva. A repedések hatására ezek a mikrokapszulák megrepednek és olyan reakcióterméket képeznek, mely lezárja a repedést. Az antimikrobiális kompozitok fejlesztése három fő csoportba sorolható. Az első csoport alapján a kompozitok mátrixába adalékanyagot kevertek, mint például szilícium, alumínium, titán, zeolit részecskéket. A második csoportban a meglévő töltőanyagot módosították, ezen belül két alcsoportot különböztetünk meg. Az első alcsoportba az ion leadására képes bioaktív töltőanyagokat tartalmazó kompozitokat soroljuk. A második alcsoportba az ion leadására nem alkalmas töltőanyagokat soroljuk. A harmadik csoportban találhatóak a kompozit mátrixához adható antimikrobiális anyagok, általában módosított metakrilátok, például az MDPB, MPC, QAC. Az MDPB vegyület antibakteriális aktivitással rendelkezik. Az MPC aktibakteriális és fehérjetaszító tulajdonságú polimer, amit a foszfolipid poláros csoportnak köszönhet. A QAC vegyület antimikrobiális tulajdonsággal rendelkezik, ami a hosszú lipofil alkilláncnak köszönhető.

A diplomamunkámban kifejtettem a BC-t tartalmazó DES-t, amelyet a kompozit mátrixába kevertek. A DES antibakteriális hatékonysága kiemelkedőnek számít. Ez a tulajdonsága annak köszönhető, hogy akrilsavat adtak a vegyülethez. A diplomamunkámban kifejtettem az antifungális hatású kompozitokat is. Az amfotericin B klinikailag széles körben alkalmazott antifungális szer, amely a gombák széles spektruma ellen hatékony. Ezen a vegyületen kívül a szilícium-nitrid vegyületek antifungális hatását is igazolták.