Napjainkban óriási nyomás nehezedik a természetközeli tájakra, csökken a táji változatosság, ezért nagy szükség van a tájdegradáció objektív, ismételhető, szisztematikus és térbeli elemzésére. A tájak jelenlegi állapotának szerkezete és a tájváltozások térinformatikai módszerekkel jól elemezhetőek, a változások kvantifikálhatóak, a tájszerkezet leírására használt ún. tájindexek használatával a különböző tájak, tájtípusok szerkezeti jellemzői meghatározhatóak a táj és a tájelemek strukturális érzékenysége összehasonlítható módon jellemezhető. A Laskod jelenlegi közigazgatási területét lefedő vizsgálati terület esetében elemeztem a táj jellemző tájhasználati struktúráját és megjelöltem a tájstruktúrában legfontosabb szerepet játszó elemeket.Különböző adatforrások összerendezésével maghatároztam a tájrészlet jellemző tájfejlődési tendenciáit, folyamatait. Megállapítottam, hogy míg az erdei élőhelyek a vizsgált tájrészletben valószínűleg nem töltenek lényeges szerepet a táj ökológiai kapcsolatrendszerében, addig a vizes élőhelyek és ezek mentén kialakult egyéb természetközeli biogeocönózisok jó ökológiai állapotúak, és kapcsolati rendszerük is többé kevésbé megmaradt, ezért ezek védelmét a tájtervezés és tájvédelmi munka során biztosítani kell. A vizes élőhelyek strukturális szempontból a kis foltnagyság és a területek kedvezőtlen alakja miatt sérülékeny, azonban a kis kiterjedésű élőhelyfoltok összekötöttsége megfelelőnek minősíthető.