Jelen kutatásban a nappali ragadozó madarak vonulását vizsgáltam evolúciós megközelítésben. A vonulás evolúciós eredetére két alternatív magyarázat létezik: a „trópusi eredet” hipotézis azt feltételezi, hogy a ragadozó madarak a trópusi régiókból kiindulva terjedtek el a világban, és így alakultak ki a vonuló fajok. Az „északi eredet” hipotézis ezzel szemben mérsékelt égövi fajokból származtatja a hosszú távú vonulást. E két hipotézis elkülönítésére rekonstruáltam az ösi elterjedést, – a költési és telelési idöszakban egyaránt -, mely megmutatja, hogy honnan származnak a jelenkori fajok. Ehhez egy filogenetikai törzsfát készítettem a vizsgált 217 fajra elérhetö cyt-b, rag-1 és NADH-dehidrogenáz enzimek DNS szekvenciáit felhasználva. Erre a törzsfára rajzoltam fel a vonulási viselkedések három kategóriáját (nem vonuló, részleges illetve teljes vonuló), melyböl a legkevesebb evolúciós lépést feltételezö (parszimónia) módszeres elemzéssel megkaptam, hogy mely fajoknál alakult ki vonulási viselkedés. Ezt követöen többváltozós modellben vizsgáltam a különbözö ökológiai tényezök (táplálék, élöhely és testtömeg) szerepét a vonulási viselkedés meghatározásában. Eredményeim közül kiemelendö, hogy 30 különbözö alkalommal alakult ki vonulás a ragadozó madarak egyedfejlödése során. Az ökológiai tényezök közül pedig az elterjedés és a táplálékspektrum áll összefüggésben a vonulás kialakulásával. Ebben a dolgozatban közlöm részletesen kutatásom és eredményeim.