Helyzetkép a permanens változások korát élő magyar szakképzésről
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Absztrakt A szakdolgozat az 2010-es években a szakképzés területén lezajlott és most is folyamatban lévő nagyszabású, a rendszert mélységeiben átalakító jogszabályi változások okait, hatásait vizsgálja a témával foglalkozó kutatók munkái és saját tapasztalatok alapján. Ma már bizonyított tény, hogy a gazdaságban lezajló technológiai változások indokolták a szakképzés átalakítását, csak az a kérdés, hogy mennyire volt eredményes ez a gyors léptekben lezajlott többszöri átalakítás. Sajnos a 2013-ban hatályba lépő intézkedések első tapasztalatai nem adnak okot bizakodásra. Nőtt a lemorzsolódók aránya, egyre magasabb az iskolaelhagyók száma, és a gazdaság egyes ágazataiban nincs szakképzett munkaerő, ezzel szemben sokan nem tudnak elhelyezkedni. Hiába a Kormány által évente meghozott szakmaszerkezeti döntés, a munkaerő-kereslet, kínálat nincs összhangban, megerősítve a kutatók jelzéseit, hogy képtelenség 3-5 évre előre meghatározni a gazdaságban zajló folyamatok kimenetelét. Egy viszont biztosan megállapítható, a kétkezi munkát végző, funkcionális analfabéta szakmunkások nem képesek megfelelni a modern kor elvárásainak. Nem szabad lecsökkenteni a képzés éveit, vétek a közismereti óraszámok egyre nagyobb mértékű elhagyása. A gazdaságnak ugyanis nagy szakértelemmel bíró, motivált szakmunkásokra van szüksége, akik alapkészségeik révén képesek tudásuk frissítésére, akár egy újabb szakképesítés elsajátítására is, ha az élet úgy hozza. A törvényhozók is belátták, hogy a 2011-es törvényi változások nem érték el a céljukat, és ezért még előző intézkedéseik kifutása előtt döntöttek egy újabb nagymértékű átalakításról. Látszólag a színvonal emelése történik meg az érettségi végzettség felkínálásával szakgimnáziumok, szakközépiskolák kialakítása formájában, de valójában ez újabb forráskivonás a szakképzésből. A 2015-ös újabb „rendszer-átalakítás” sem mutatja azt, hogy a Kormány stratégiai ágazatként kezelné az oktatást, és a modern gazdaság igényeit kielégítő nagy szakértelemmel rendelkező szakmunkások képzése lenne a célja. A problémák elkendőzésével, a szakmában dolgozók véleményének mellőzésével, hatástanulmányok nélkül a szakképzés az újabb döntéssel újabb csapdába került. A szakképző intézmények pedig a kapkodó, átgondolatlan intézkedések minden következményét magukon viselik, próbálják megőrizni ilyen körülmények között is a nevelés-oktatás színvonalát, hogy a tanulók és a szülők ne érezzék, hogy egy bizonytalan, igazán előre nem tervezhető gépezet alkotórészei.