A büntetés céljának meghatározására a jog fejlődése mentén számos elmélet született. Napjainkban az európai jogrendszereket áthatja az az elv, mi szerint a büntetésnek az elkövető társadalomba való visszailleszkedését, reintegrációját aktívan elő kell segítenie. 2024 márciusában ennek a tézisnek az érvényesítése érdekében került bevezetésre a büntetés-végrehajtási rezsimeket megreformáló kategória-és kreditrendszer, amelynek célja, hogy az elkövetők aktív szerepet vállaljanak a társadalmi visszailleszkedésük folyamatában. A Bv. tv. legutóbbi módosításai átalakították a fogvatartás rendszerét, fontos lépéseket téve a büntetés-végrehajtási rendszer korszerűsítése felé, a nemzetközi tapasztalatok alapján bevált gyakorlatok hazai megvalósítása érdekében. A dolgozat három fő téma feldolgozásából épül fel: a büntetés-végrehajtási reformok mellett a börtönártalmak, illetve a feltételes szabadságra bocsátás intézményének részletes ismertetésére kerül sor. A kutatás során a börtönártalmak, illetve a jogintézmények részletes bemutatásán túlmenően foglalkoztam a jogintézmények közötti összefüggések feltérképezésével egyaránt. Megállapításra került, hogy a két vizsgált jogintézmény céljai hasonlóak, a börtönártalmak mérséklésére, a reintegráció elősegítésére, valamint a visszaesés kockázatának csökkentésére irányulnak. A börtönártalmak a büntetés-végrehajtási intézmények természetéből és totalitásából fakadó hatások, amelyek az elkövető személyiségét negatívan befolyásolják. A vizsgálatom a börtönártalmak bemutatásán túlmenően kiterjed arra is, hogy ezeket a személyiségváltozásokat hogyan képes mérsékelni mindkét jogintézmény. A feltételes szabadságra bocsátás szabályozását egy sajátos anyagi jogi és végrehajtási jogi kettősség jellemzi, hiszen a jogintézmény szabályairól az anyagi jogi törvénykönyvek rendelkeznek, végsősoron azonban az alapvető anyagi jogi vetülete mellett az intézmény végrehajtási kategória is. A dolgozatom egyik jelentős megállapítása a feltételes szabadságra bocsátás szabályozásának felülvizsgálatának szükségessége. A szabályozási javaslataimat áthatja a nemzetközi követelményeknek való megfelelés, illetve a kategória-és kreditrendszer, valamint a feltételes szabadságra bocsátás összehangolása, hiszen a reformok bevezetése rávilágít arra, hogy a büntető igazságszolgáltatás egészének koherens felépítése nélkül egy-egy szakterületen bevezetett változások csak korlátozott hatékonysággal bírnak.