Ennek a szakdolgozatnak az elsődleges célja, hogy mind a tanári, mind a jövőbeni mentálhigiénés munkámhoz szakami-elméleti alapot nyújtson. Amennyiben abból az alapvetésből indulunk ki, hogy minden elmélet sok száz óra gyakorlati megfigyelés alapján, statisztikai, összehasonlító kontroll eljárások által igazolva váltak elméleti alapvetésekké, a szakirodalmi szintézis, minden akadémikus jellegét tekintve is a gyakorlati munkára érvényes kiindulópontot adhat. A dolgozat fókusza a serdülő korosztályra irányul; a választást a munkám indokolja, hiszen a hétköznapok során velük találkozom, a közös interakcióinkon keresztül van lehetőségem belelátni azokba a helyzetekbe, amelyek szorongást váltanak ki belőlük. A legtöbb esetben a serdülőkori stressz, aggodalom, szorongás a tantermi, iskolai helyzetbe kerül felszínre, hiszen ezek azok a manifeszt helyzetek, amelyek a megoldandó feladatokon, teljesítményhelyzeteken keresztül direkt módon előhívják a szorongást. A szorongás természetesen hétköznapi, mindannyiunk életében jelen lévő élmény, sőt annak általános jelensége volt az, ami egyik okát jelentette, hogy foglalkozzam vele. Tanárként azonban speciális, tanulói helyzetekben találkozom a serdülő szorongással, ami annak általános voltán túl, sok estben nem csak a diákokat, de tanárként engem is feloldhatatlanak helyzetek elé állít. A szakdolgozat íráshoz a belső motivációt, ezeknek szituációknak a megértése nyújtotta. A szakdolgozat így az önmagamnak nyújtandó segítségként, önfejlesztésként is felfogható. Az első fejezetben a szorongás fogalmának pszichológiai történeti fejlődést igyekeztem áttekinteni az egyes pszichológiai iskolák elméletein keresztül. A szorongás magyarázatok a különböző hangsúly eltolódások okán széleskörű betekintést nyújtanak a szorongás anatómiájába, lehetséges okainak felderítéshez. A dolgozat-ahogy a címében is hordozza- két egymással összefüggésben lévő területet tekintett elsősorban témájának, így ezek képezik a gerincét. A tanulói szorongás áttekintése elsősorban azoknak a helyzeteknek a megértését szolgálja, melyekkel én is napi szinten találkozom. Az iskolai tanulói szorongás helyzeteket részletesebben próbáltam bemutatni, kitérve a teljesítményszorongás aspektusaira. Az énhatékonyság, a teljesítménymotiváció már a reziliencia irányába mutatnak. Kutatások bizonyítják, hogy a reziliencia fejleszthető, ezért a mentálhigiénia kiemelt feladata. Ehhez ismernünk kell, hogy melyek azok a faktorok, amelyek a szorongató helyzetekkel való megküzdést erősítik, hiszen ezekkel érdemes később foglalkozni. Bár a reziliencia tekintetében visszatérő elem a társas támasz fontossága, felmerül a kérdés, ennek hiányában lehet-e fejleszteni a rezilienciát. Természetesen igen és itt tanárként, mentálhigiénikusként komoly feladat hárul rám.