Az autoimmun folyamat aktivitásának megítélése endokrin orbitopathiában

Dátum
2012-04-03T08:46:06Z
Szerzők
Ujhelyi, Bernadett
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az endokrin orbitopathia egy a páciensek életminőségét jelentősen rontó kórkép. A pajzsmirigybetegségekhez társuló retrobulbaris autoimmun gyulladás pathogenesise jelenleg sem pontosan ismert. A terápiás lehetőségek tárháza a betegség immunológiailag aktív és inaktív szakában eltérő. Az aktív szakban végzendő az immunoszuppresszív kezelés, mely - optimális időpontban végezve - a későbbi súlyos szemtünetek egy részének kialakulását megelőzheti. A visszamaradt nagyfokú exophthalmus, kettőslátás, szemhéjzárási nehezítettség műtéti korrekciója az inaktív szakban javasolt. Az inaktív szakban végzett immunoszuppresszív kezelés hatástalan, csupán az esetleges mellékhatásoknak teszi ki a pácienst. Az aktív szakban végzett szemizom vagy szemhéj korrekciós műtét eredményessége mind esztétikai, mind funkcionális szempontból bizonytalan. A terápiaválasztás kulcskérdése tehát az immunológiai aktivitás megítélése a megfelelő terápiás döntéshez. Jelenleg egyik elterjedt módszer sem tökéletesen alkalmazható az aktivitás megítélésére. Az értekezés összefoglalja két olyan vizsgálatsorozat eredményét, melyek új potenciális eljárások hasznosságát igazolták az endokrin orbitopathia aktivitásának megítélésére. Az első részben ismertetett 99mTc DTPA SPECT vizsgálat napjainkra már a klinikai gyakorlat számára is elérhetővé vált. A tudományos munka eredményeként meghatároztuk azt az úgynevezett felvett aktivitás értéket, mely felett a vizsgált endokrin orbitopathiás beteg nagy valószínűséggel aktív, így jól reagál majd az immunoszuppresszív kezelésre. A második rész a könny vizsgálatára összpontosít. Igazoltuk, hogy van olyan paraméter az endokrin orbitopathiás betegek könnyében, mely összefüggést mutat az immunológiai aktivitással. Megállapítottuk, hogy mind az EOP, mind a Graves-Basedow kóros páciensek könnyfilmje eltérő az egészségesekétől citokin és PAI-1 release vonatkozásában. A kísérletsorozat egy esetleges klinikai gyakorlat számára is elérhető módszer kidolgozásának előfutára lehet, mely a betegek és kezelőorvosaik számára egy gyors és non-invazív diagnosztikai eljárást eredményez. Graves’ orbitopathy (GO) is an autoimmune disorder characterized by the inflammation of retrobulbar ocular connective tissues and extraocular eye muscles. It is associated with autoimmune thyroid disorders, especially but not exclusively with Graves’ disease (GD) and has serious impact on the quality of life of the patients. The exact pathogenesis of the disease is still obscure, as there is no defined auto-antigen responsible for the disease. Recommended therapy depends on the immunological activity of GO. In active phase, patients should receive prompt immunosuppressive treatment that can prevent the development or worsening of serious eye symptoms. In the inactive, fibrotic stage reconstructive and esthetic surgical procedures can be planned. Immunosuppression in inactive phase has no benefit but has the risks of side effects. Eyelid or squint surgery has to be postponed until the inactive phase, otherwise can lead to unpredictable functional and esthetic results. For these purposes the evaluation of disease activity in GO is essential. Several methods have been established to estimate disease activity, yet none of them has become generally accepted. For everyday routine Clinical Activity Score can be evaluated, but it also has several disadvantages. In the thesis the author presents two possible new techniques for GO activity evaluation. In the first part a series of investigations is presented using orbital DTPA SPECT which has been shown to be appropriate in the estimation of GO activity. The DTPA uptake of the healthy orbital tissue has been defined. It has been verified that DTPA SPECT may predict the effectiveness of immunosuppressive therapy. Patients with DTPA scores above 12.28MBq/cm3 are more likely to respond to corticosteroid therapy, and the autoimmune process in orbits with this or higher values are considered active. In the second part tear cytokine and PAI-1 studies are presented on patients with GO and GD. We are not aware of any previous studies on cytokines and PAI-1 in tears of patients with Graves’ disease. The present findings demonstrate that Graves’ orbitopathy results in changes in the cytokine profile of the tear film. An elevation had been found of the pro-inflammatory cytokines in the tears of patients with GO. Similar tendency in GD patients’ tears were observed for both the examined cytokines and PAI-1. This supports the notion that some GD patients have subclinical orbital disease. A correlation between disease activity in GO and IL-6 release in tears has been found; high IL-6 release in tears may serve as a useful indicator of disease activity.
Leírás
Kulcsszavak
Endokrin orbitopathia, Graves’ orbitopathy, PAI-1, citokin, könny, DTPA SPECT, immunológiai aktivitás, Graves-Basedow kór, cytokines, tears, DTPA SPECT, immunological activity, Graves’ disease
Forrás