A PARP inhibitorok hatásának vizsgálata humán keratinociták differenciációjára
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A poli(ADP-riboz)iláció egy poszttranszlációs fehérje módosítás, amelyet a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzimek végeznek. A PARP aktivitás számos biológiai folyamat szabályozásában szerepel, többek között a DNS hibajavítás, transzkripció és transzláció, sejtmetabolizmus és energiaháztartás, lipid szintézis, sejtdifferenciáció, valamint immunválasz és gyulladás bizonyos útvonalaiban. A PARP-ok gyógyszeripari szempontból különös jelentőséggel bírnak, ugyanis jelenleg már négy PARP inhibitort alkalmaznak klinikai terápiában. Bőrünk legfelső rétege, az ún. epidermisz egy önmegújításra képes többrétegű laphám, mely főként keratinocitákból épül fel. Az epidermális homeosztázis fenntartása érdekében az epidermisz alsó, osztódó rétegének keratinocitái időről időre kilépnek a sejtciklusból, és megkezdik differenciációjukat, miközben az alsóbb rétegek felől a felsőbb rétegek irányába haladnak, ezáltal pótolva a legfelső epidermális rétegből, a szarurétegből folyamatosan elhaló sejteket. Az epidermális keratinociták elégtelen differenciációja több gyulladásos bőrbetegség, köztük a pikkelysömör és az ekcéma kóroki tényezői között szerepel. Korábbi tanulmányainkban azt találtuk, hogy a PARP inhibitorok mind a pikkelysömör, mind az ekcéma állatmodelljeiben alkalmazva javították az epidermális keratinocita differenciációt, és ezáltal a betegség tüneteit is enyhítették az egerekben. Munkánkban azt a célt tűztük ki, hogy megvizsgáljuk, hogyan befolyásolják a PARP inhibitorok humán keratinociták differenciációját.