A kisiskolás korban jelentkező magatartási problémák az elmúlt évek során egyre nagyobb figyelmet kaptak az oktatási intézményekben, különösen az SNI tanulók esetében, akik sajátos nevelési igényeik miatt fokozott támogatást igényelnek. A kutatás célja az volt, hogy feltárja ezeknek a problémáknak az előfordulását és jellemzőit, valamint az iskolák közötti különbségeket a kezelésükben. Az elemzés során különös figyelmet fordítottam arra, hogy a pedagógusok hogyan értékelik az SNI tanulók magatartási problémáit, milyen tényezőket tartanak meghatározónak a kialakulásukban, és milyen módszereket alkalmaznak a kezelésükre. A kutatás eredményei egyértelműen igazolták, hogy az SNI tanulók körében a magatartási problémák gyakrabban fordulnak elő, mint nem SNI társaik esetében. A leggyakoribb problémák a figyelemzavar, a tanulási nehézségek és a túlzott mozgékonyság, amelyek nemcsak a tanulók egyéni fejlődésére, hanem az osztály légkörére és a tanítás hatékonyságára is hatással vannak. A kutatás azt is kimutatta, hogy a pedagógusok többsége az SNI-ből adódó sajátos nevelési igényeket tartja a magatartási problémák elsődleges okának. Azonban más tényezők, például a családi háttér és az iskolai környezet is szerepet játszanak. Ez azt jelenti, hogy bár az SNI státusz és az abból fakadó nehézségek meghatározók, a probléma összetett, és számos külső körülmény is hozzájárulhat a kialakulásához. A tanulási nehézségek és a magatartási problémák közötti kapcsolat is egyértelműen kirajzolódott. A pedagógusok 97,3%-a szerint van összefüggés a kettő között, és közülük 33% erős, míg 30,4% teljes mértékű kapcsolatot látott. Ez az eredmény megerősítette azt a feltételezést, hogy a tanulási kudarcok és az ebből fakadó frusztráció sok esetben magatartásbeli eltérésekként jelenik meg, ami tovább nehezíti az SNI tanulók oktatását. A kutatás során azt is vizsgáltam, hogy az egyes oktatási intézmények milyen mértékben képesek kezelni a magatartási problémákat. A Laki Körzeti Általános Iskola és más intézmények összehasonlítása megmutatta, hogy a magatartási problémák kezelésének hatékonyságát jelentősen befolyásolja az alkalmazott pedagógiai módszerek, az intézményi támogatások és a pedagógusok szakmai felkészültsége. A Laki Iskolában alacsonyabb arányban tartották hatékonynak a személyre szabott pedagógiai megközelítéseket, az iskolapszichológus támogatását és a tanórák utáni fejlesztő foglalkozások hatását, mint más intézményekben. Ez az eltérés arra utal, hogy az intézményi környezet és a nevelési módszerek fejlesztése kulcsszerepet játszhat az ilyen problémák hatékony kezelésében. Az eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy az oktatási intézmények közötti különbségek nemcsak az SNI tanulók arányában, hanem az alkalmazott pedagógiai stratégiákban és a támogatási rendszerek fejlettségében is megmutatkoznak. Azok az iskolák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni szükségletekre szabott pedagógiai módszerekre, ahol rendszeresen zajlanak szakmai továbbképzések, és ahol elérhető az iskolapszichológusi támogatás, hatékonyabban tudják kezelni a magatartási problémákat. Összességében a kutatás eredményei rámutattak arra, hogy a magatartási problémák kezelése nem csupán az egyes pedagógusok felelőssége, hanem intézményi szintű kihívás is. A megfelelő oktatási stratégiák, a pedagógusok szakmai fejlődésének támogatása és a célzott segítségnyújtás alapvető fontosságú a magatartási problémák hatékony kezelésében és az inkluzív oktatás sikerességében. Az iskolák és pedagógusok feladata, hogy olyan támogató környezetet biztosítsanak, amely elősegíti az SNI tanulók beilleszkedését és csökkenti a magatartási problémák előfordulását, ezzel javítva mind az egyéni, mind a közösségi tanulási élményt. .