Jelen dolgozatban a segítő hivatás, különösképpen a szociális szférában dolgozó gondozónők változókori mentálhigiénés vonatkozásainak feltárásán túl a munkahelyi stressz szerepét és kezelését, valamint a lelki egészséget meghatározó tényezőket szeretném bemutatni. Kifejezetten szeretnék reflektálni a segítő munka mentálhigiénés specifikumaira, a túlterheltség tényezőire. Mentálhigiénés több lépcsős programtervemmel pedig segítséget szeretnék nyújtani azoknak a nőknek, akiknek egyszerre kell megküzdeniük a változókor tüneteivel és a munkahelyi nehézségekkel. A szakirodalmi részben kiemelem a mentális egészség fontosságát a menopauza idején, hangsúlyt kívánok helyezni a szorongásra és az agyi ködre, mely gondozónőinket sokszor kínozza munkájuk során. Mivel a menopauzális emberek számára a munkahelyen keletkező problémák nagyban függhetnek attól, hogy hogyan éljük meg a változókort, mi a munkánk és milyen önállósággal rendelkezünk. Ha szorongással, fáradsággal, memória, – koncentrációs problémákkal vagy ingerlékenységgel küzdünk, akkor a jelentéktelen munkahelyi problémák akár óriási állást kockáztató, válságokká is alakulhatnak. És mivel egyes kutatások szerint a nők 72%-a érezte már a munkahelyi támogatottság hiányát a menopauza miatt, sőt 10%-uk már gondolkozott a munkahely elhagyásán, kifejezetten fontos kérdés, hogy egy munkahely hogyan tud segíteni a fent említett számok csökkentésén. Munkahelyemen az 50 év körüli, változókorú nők száma magas, nagyjából eléri 45%-ot, így hatványozottan kardinális egy olyan mentálhigiénés programterv kidolgozása, mely segíti őket abban, hogy megtartsák a munkahelyüket, abban örömöt szerezzenek, a bourn out helyzetek minimalizálódjanak, munkabírásuk stabilizálódjon, és közérzetük szignifikánsan nőjön. A program 4 alkalomból áll, ahol 2 órában próbáljuk majd a menopauza tüneteitől kezdve végig kísérni a nehézségeket, és azokra olyan megoldást találni együtt, amely, akár a vezetőség bevonásával előnyős mindkét fél számára.