A pulmonalis artériás hypertonia egy ritka, krónikus betegség, amit a tüdőerekben progresszíven növekvő rezisztencia, és a tartósan fennálló pulmonalis artériás középnyomás jellemez (mPAP>25 Hgmm; PVR>3 Wood Unit; PAWP<15 Hgmm). A folyamat végül jobb szívfél elégtelenséghez vezet. A PAH gyorsan progrediál, kezelés nélkül a diagnózistól számított 3 év az átlagos túlélés. A PAH diagnosztizálása meglehetősen nehéz, mivel a betegségre jellemző tünetek megegyeznek más szív- és érrendszeri betegségek tüneteivel, melyek a nehézlégzés, fulladás, fáradékonyság, csökkent teljesítőképesség, szapora szívverés. Eleinte ezek a tünetek csak terhelésre jelentkeznek, majd a betegség progressziójával nyugalmi légzési elégtelenség is kialakul. Diagnózisában az echocardiográfia és a jobb szívfél katéterezés során mért pulmonális nyomás értékek játszanak meghatározó szerepet. A betegség kialakulása multifaktorialis okokra vezethető vissza, szerepet játszanak a pathogenezisében genetikai, örökletes tényezők, környezeti, toxikus hatások, gyulladásos, és autoimmun folyamatok. Fontos szerepetet kapnak a génmutációk. Ez azonban nem elegendő feltétel a betegség kialakulásához, a génmutációk csökkent penetranciája miatt. Ebből kifolyólag módosító gének, hormonok és környezeti hatások is befolyásolják a betegség kialakulását. A genetikai mutációk javarészt a TGF-β jelátviteli útvonalban szereplő fehérjék, receptorok génjeit érintik, melyek közül a legfontosabb a BMPR2 mutációja, majd az ALK1 és ENG. Emellett más, nem TGF-β jelátviteli útvonalban szereplő genetikai mutációk is részt vehetnek a betegség pathogenezisében, melyek a EIF2AK4, KCNK3, és CAV1. A betegség pathofiziológiájának megértése és ismerete azért olyan fontos, mert ez az alapja a jelenlegi gyógyszeres kezelésnek és a jövőbeli gyógyszerek fejlesztésésének. A pathogenezist meghatározó, kulcsfontosságú tényező, az endothel funkciózavar, ami vasoconstriktív mediátorok, növekedési faktorok, gyulladásos citokinek termelődését idézi elő. Ezek együttesen aktiválják a vascularis simaizom migrációt, ECM termelődést, fibroblast proliferációt, és a pulmonalis erek remodelingjéhez, érfal megvastagodáshoz és obstrukcióhoz vezetnek. A PAH, a pulmonalis hypertoniák WHO klasszifikáció szerinti 1. csoportját képviseli. A PAH-nak etiológia szerint több alcsoportja ismert, melyek az idiopathiás, öröklődő, gyógyszer és toxin indukált, HIV-hez kötődő, kötőszöveti betegséhez kapcsolódó, Schistosoma fertőzéshez, chronicus haemolyticus anaemiához, portalis hypertensiohoz, és congenitalis shunttel járó vitiumhoz asszociált PAH. Közös pathologiai jellemzők kötik őket össze, melyek a kis pulmonalis artériák progresszív átépülése következtében létrejövő obstrukció. Különleges alcsoportja a pulmonalis veno-occlusiv betegség (PVOD) vagy pulmonalis capillaris hemangiomatosis (PCH). A PVOD és a PCH a jelenlegi klasszifikáció szerint azonos klinikai entitás két különböző megjelenési formája. A kis pulmonalis venák, venulak átépülése, progresszív obstrukciója jellemzi. Klinikai tünetei megegyeznek más PAH formák tüneteivel, ezért sorolják a pulmonalis hypertoniák WHO 1. csoportjába. A farmakológiai kezelés három legfontosabb gyógyszercsoportja, a pathogenezisben is döntő tényezőként szereplő útvonalak, a prosztaciklin útvonal, az endothelin útvonal, és a guanozin monofoszfát és NO útvonal és gyógyszerei. Az FDA által engedélyezett legújabb gyógyszerek a PAH kezelésében a trepostinil, az első oralis prostanoid, a selexipag, ami egy prostacyclin IP receptor agonista, a macitentan, a legújabb nem szelektív ERA, és a riociugat, ami egy guanilát cikláz aktivátor. Fontos megemlíteni a nemrégiben terápiás algoritmusba vezetett kombinációs terápia szerepét, ami egy mérföldkő a PAH kezelésében, bár még további klinikai vizsgálatok várnak a különböző kombinációk kipróbálására és a legmegfelelőbbek megtalálására. A betegség, az elmúlt két évtized jelentős kutatási eredményei ellenére továbbra is gyógyíthatatlan, azonban a betegek életminősége és várható élettartama a jelenlegi gyógyszerek széles palettájának köszönhetően nagymértékben javult.