Gyakran használt, már szinte közhelyszámba megy az „Oroszország az ellentmondások országa” jelző, de be kell látni, hogy van némi alapja. Egy olyan ország, amelynek területe nagyobb, mint egész Európa és ásványkincsekben is a világon az egyik leggazdagabb mindig jelentős világpiaci szereplő lesz. Azonban Oroszország jelenlegi formájában csupán nyersanyagtermelő–, azon belül is túlnyomó részt energiaszektorán keresztül képes érvényesíteni érdekeit. Feldolgozóipara gyenge, korszerűtlen, versenyképtelen. Említésre méltó ellentmondások fedezhetők fel társadalmát tekintve is: a dinamikusan fejlődő nagyvárosi és az elmaradott perifériára szorult végletek között igen szűk az átmenet. Kapitalista országként a protekcionizmus eszközeinek széles tárházát alkalmazza és szociális érzékenysége is igen magas. Végül, de nem utolsó sorban, liberalizálódó politikai rendszerében még mindig fellelhető a vezetői tekintély kultuszának sziluettje. Dolgozatomban egyik fő célja az előbb felsorolt motívumokból fakadó egyedi orosz identitás és az ebből eredő gazdasági és politikai döntések, ambíciók megértése. Erre kérdésre elsősorban a történelmi múltból kiindulva, a cári Orosz Birodalom felemelkedésével kezdődően, a Szovjetunió megalapítása, majd hirtelen széthullásán át Orosz Föderációként a napjainkban is zajló világgazdasági reintegrációjával bezárólag igyekeztem választ találni. Azonban annak érdekében, hogy Oroszország nagyvonalú ambíciói sikeresen megvalósulhassanak és regionális szintű hatalmi pozíciójából kitörve ténylegesen újból nagyhatalommá váljon, még mindig komoly fejlődéseken kell átesnie. Ennek alapvető eleme belső egyensúly megteremtése a hatalmas területű országban egy megfelelő modern regionális politika kidolgozásán és megvalósításán keresztül. Az 2000-es években végbemenő gazdasági stabilizációval egy időben hangsúlyossá váltak Oroszország integrációs törekvései, melyek a posztszovjet térség államainak újból egy gazdasági közösségbe szervezését célozták. 2011 októberében 8 ország, Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán írt alá a szabadkereskedelmi megállapodást. Nem sokkal később Oroszország a két gazdaságilag legerősebb partnerrel, Kazahsztánnal és Belorussziával a vámunió szintjére lépett a Balassa-féle modellben, megalapítva az Eurázsiai Gazdasági Közösséget. 2014. október 10-én Örményország is aláírta a vámunióhoz való csatlakozását, amely 2015. január 1-től Eurázsiai Gazdasági Unióként működik tovább. Abban a szakértők is egyetértenek, hogy igen jelentős eredményekről van szó, azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi tempó nem feltétlenül lesz a továbbiakban tartható. Egyrészt a regionális integrációk fejlődési folyamatában fontos tényezőként szerepel az idő, másrészt a szorosabb elköteleződést a partnerek minden esetben gazdasági előnyök megszerzéséhez kötik, ami a jelenleg stagnáló orosz gazdaságra nézve hosszútávon megterhelő lehet.