A Budapesti Filharmóniai Társaság a legrégebben alapított testület a mai magyar zeneélet működő intézményei között. Másfél százados múltjának első "fejezetét" Erkel Ferenc írta: 1853. november 20-án az ő vezényletével adták első hangversenyüket a Nemzeti Színház tagjaiból alakult muzsikusok. Az eltiport szabadságharc után a hatalom minden erejével gyengítette a társasági életet, ezért csak vállalkozóként kaphattak fellépési engedélyt a Helytartó Tanácstól; társasággá csak az 1867-es kiegyezés után alakulhattak.Az Erkelt követő korszakokat Hans Richter, Erkel Sándor, Kerner István és Dohnányi Ernő neve fémjelezte. A második világháború után Ferencsik János, Kórodi András, Erich Bergel és Rico Saccani került a Társaság élére.Erkel Sándor idejében a Társaságnak két híres világbemutatója volt - Brahms B-dúr zongoraversenye a zeneszerző zongorajátékával és Mahler I. szimfóniája a komponista vezényletével. A Dohnányi-érában Bartók-, Kodály-, Weiner- és Dohnányi-ősbemutatók adtak rangot a filharmonikus koncerteknek.A filharmonikus krónika az újonnan feltárt dokumentumokkal másfél évszázad történetét mutatja be, nem hallgatva el e hosszú időszak kényes fordulatait sem. Mert a Társaság története nem csupán egy zenekar históriája, de hű tükre a viharos magyar történelem alakulásának is. A krónikát képek gazdag sora, százötven év teljes műsora és szereplőinek névsora egészíti ki.