Az édesvízi ökoszisztémákat egyre fokozottabban terhelik az ipari, mezőgazdasági és városi eredetű antropogén szennyezőanyagok. A potenciálisan toxikus elemek és a mikroplasztikok bioakkumulálódhatnak a vízi szervezetekben, és kedvezőtlen élettani, illetve biokémiai hatásokat idézhetnek elő. A disszertáció célja a kiválasztott szennyezőanyagok bioakkumulációjának és toxikus hatásainak vizsgálata édesvízi szervezetekben, terepi és laboratóriumi módszerek kombinálásával. A terepi vizsgálatok során ketreces kagylókat alkalmaztunk bioindikátorként a szennyezettség és a biomarker-válaszok értékelésére. Laboratóriumi kísérletben fiatal afrikai harcsát (Clarias gariepinus) tettünk ki festékhígító hatásának az akut és szubletális toxicitás vizsgálatára. Emellett a Tisza magyarországi szakaszán fogott menyhal (Lota lota) egyedekben elemeztük a mikroplasztikok előfordulását és szöveti megoszlását. Az eredmények igazolják a szennyezőanyagok felhalmozódását, az oxidatív stresszhez kapcsolódó válaszokat és a szövetspecifikus hatásokat, hozzájárulva a környezeti kockázatértékelés fejlesztéséhez és az édesvízi ökoszisztémák hatékonyabb védelméhez.

Freshwater ecosystems are increasingly impacted by anthropogenic contaminants originating from industrial, agricultural, and urban activities. These pollutants, including potentially toxic elements and microplastics, can bioaccumulate in aquatic organisms and induce adverse physiological and biochemical effects. This dissertation investigates the bioaccumulation patterns and toxic impacts of selected contaminants in freshwater organisms using an integrated field- and laboratory-based approach. Caged mussels were applied as bioindicators to assess environmental contamination and biomarker responses in reservoirs. In a controlled experiment, juvenile African catfish (Clarias gariepinus) were exposed to paint thinner to evaluate acute and sub-lethal toxic effects through behavioural, haematological, and biochemical analyses. Furthermore, microplastic pollution was assessed in burbot (Lota lota) from the Hungarian section of the Tisza River, including tissue-specific distribution and polymer characterisation. The results highlight contaminant accumulation, oxidative stress responses, and tissue-dependent effects, demonstrating the ecological relevance of combined biomonitoring and ecotoxicological assessment. This research contributes to improved environmental risk assessment and supports the development of effective freshwater pollution management strategies.