Mintáim részletes elemzése nyomán megbizonyosodtam arról, hogy az általam vizsgált területeken nem elhanyagolható mértékű a nehézfém terhelés.
A Spearman-féle rangkorreláció eredményei a cink, az ólom és a réz szoros kapcsolatát mutatta ki a Szamos torkolata alatti vizsgálati területeken, míg a Szamos torkolata feletti gulácsi területre ez a jelenség nem jellemző. Mindez bizonyítja, hogy a 2000-ben Tiszát ért romániai vízgyűjtőjéről származó nehézfém terhelések (nagybányai és borsabányai gátszakadás) nyomai máig, így több, mint tíz év távlatában is jelen vannak az érintett területen. Ezzel igazolható, hogy az ilyen jellegű szennyezések hosszú távon a talajra - és általa a növényekre és a táplálékláncra - igen komoly potenciális veszélyt jelentenek. A nehézfémek és a talajtulajdonságok közti kapcsolat analizálása során kapott eredményeim kevésbé igazolták a szakirodalom (Filep Gy., 1999, Stefanovits P. et al., 1999, Szabó Gy., 2000) alapján feltételezhető folyamatokat és összefüggéseket. A tiszaadonyi, a tiszakerecsenyi és a lónyai mintákban döntő többségében az iszapfrakció volt az uralkodó, s a Spearman-féle korrelációvizsgálat eredményei alapján megállapítottam, hogy a nehézfémek legnagyobb hányada ezzel a frakcióval mutatja a legszorosabb összefüggést. Mindebből arra következtettem, hogy a területet érintő szennyezések frakciója is az iszaptartományba tartozott. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a gulácsi minták nehézfémtartalmai döntően nem szemcsefrakciókhoz kötődtek, hanem egyéb talajtulajdonságokhoz. Kiemelném a cink kémhatással és mésztartalommal mutatott szoros összefüggését. Az előzetes feltevéseknek ellentmondó értékek hátterében feltehetőleg a hullámtér sajátos üledékképződése és talajfejlődése áll. A nehézfémtartalom horizontális eloszlásai a különböző transzekteknél eltérően alakultak, egyértelmű tendencia nem mutatható ki. Összességében azonban elmondható, hogy a talajtulajdonságok meghatározó szerepet töltenek be e tekintetben. Emellett fontos megjegyezni, hogy ezen folyamatok hátterében számos tényező áll, rendkívül komplex viszonyrendszerről van szó - ahogy azt már korábban kifejtettem -, így az összefüggések megállapításai korlátozottak, további kutatásokat igényelnek. Szintén a magas koncentrációk romániai származására utal, hogy a Szamos torkolatától távolodva a vizsgált transzektek nehézfémmel való terheltsége csökken. Ennek megfelelően a Tisza folyásiránya szerint legfelül, Tiszaadony mellett létrehozott transzekt mintáiból magasabb nehézfémtartalmat mutattak ki a vizsgálatok, mint a folyó lentebbi szakasza mentén Lónyától észak-nyugatra begyűjtött mintákból, ahol a Tisza hígító hatása már erősebben érvényesült. Emellett az a megfigyelésem, hogy a cink és az ólom tekintetében is a gulácsi kontroll terület a legkevésbé terhelt a négy általam vizsgálat terület közül igazolja a Szamos folyó veszélyességét a Tiszára nézve.