Metronidazol: felhasználási szokások és klinikai kimenetel

Abstract

Az antibiotikumok téves felhasználása számos rezisztenciamechanizmus kialakulásához vezethet, így az irányelv szerinti alkalmazás kiemelt fontosságú. Kutatásunk célja volt megfigyelni a DE-KK Belgyógyászat B osztályán a metronidazol (METRO) felhasználási szokásokat, illetve azt, hogy a terápia milyen klinikai kimenetelhez vezet. Retrospektív megfigyelésünk során adatgyűjtésünket a belgyógyászaton végeztük kórlap, lázlap, illetve UD MED osztályos verzió felhasználásával. Kutatásunk alapjaként megfelelő (irányelv-adherens) és nem megfelelő (irányelv-nonadherens) terápiákat különböztettünk meg. A METRO alkalmazása minkét esetben 65 év feletti korban volt a legjellemzőbb, illetve leggyakrabban veseelégtelenségben, cukorbetegségben, és szívelégtelenségben szenvedők esetén alkalmazták azt . Az irányelv-nonadherens indikációk főként UTI (Urinary tract infection, húgyúti fertőzés), illetve légúti fertőzés voltak. Az esetek csupán 40%-ban alkalmazták célzottan (Clostridioides difficile (CDI) fertőzés kezelésére). Renszerint aluldozírozást (esetek 60%-a), illetve rövidebb ideig való alkalmazást (esetek 40%-a) figyeltünk meg. A hospitalizációs időt tekintve, ha eltekintünk a célzott terápiától, akkor a nem megfelelő terápia szignifikánsan hosszabb hospitalizációs időtartammal járt. Összességében elmondható, hogy bár indikáció-adherenciát CDI-ben állapíthatunk meg 100%-ban, mégis leggyakrabban irányelvtől eltérően, UTI-ban használták a METRO-t, valószínűleg az átfedő panaszok miatt. Illetve, a hospitalizációs időt jelentősen csökkentette e megfelelő terápia, de a túlélési valószínűségben nem volt szignifikáns különbség.