A közlekedés villamosítása és az időjárásfüggő megújuló termelés térnyerése növeli a villamosenergia-rendszer rugalmassági igényét, miközben a külön erre a célra telepített tárolókapacitások bővítése költség- és erőforráskorlátokba ütközik. Közép-Európában a jövedelmi korlátok, a töltő- és hálózati infrastruktúra egyenlőtlen fejlettsége, valamint a szabályozási és piaci keretek lassabb alkalmazkodása tovább élezi ezt az ellentmondást. Az értekezés azt vizsgálja, hogy a jármű–hálózat integráció közép-európai bevezetése milyen feltételek mellett képes a rendszer rugalmasságát érdemben növelni, és ennek milyen gazdasági, környezeti és ösztönzési következményei vannak. A kutatás integrált keretben, több módszer együttes alkalmazásával értékel. A gazdasági hatásokat régióspecifikus teljes birtoklási költség számítások, megtérülési vizsgálatok és érzékenységi elemzések tárják fel. A rendszerhatásokat forgatókönyv-alapú modellezés vizsgálja, amely a rugalmassági szolgáltatások lehetséges termékeit és a piaci elszámolás feltételeit is figyelembe veszi. A környezeti következmények életciklus-szemléletben kerülnek értékelésre, különös tekintettel az akkumulátorok igénybevételére és a szekunder felhasználási lehetőségekre. Kiegészítő vizsgálat elemzi a megosztáson alapuló mobilitási modellek gazdasági fenntarthatóságát és az ösztönzőrendszerek működési feltételeit. Az eredmények szerint a régióban az elektromobilitás költségoldali versenyképessége a használtjármű-piac meghatározó szerepe miatt különösen érzékeny a maradványérték kockázatára, ami a flottaszintű üzleti modellekben a bevételi szerkezet bővítését teszi szükségessé. A jármű–hálózat integráció a hálózati rugalmasságot piacképes szolgáltatássá alakíthatja, ugyanakkor a keresletoldali alkalmazkodás önmagában nem elegendő, a kiegyenlítési feladatok kezeléséhez célzott szabályozási és piaci megoldások szükségesek. A környezeti értékelés azt mutatja, hogy az akkumulátorok többlet igénybevétele mellett is javítható az életciklusra vetített karbonmérleg, különösen a szekunder alkalmazások bevonásával. Rendszerszinten a járműpark aktív integrációja a vizsgált feltételek mellett mérsékelheti a stacioner energiatárolás iránti igényt. A disszertáció konklúziója, hogy Közép-Európában a jármű–hálózat integráció a rugalmassági hiány költséghatékony mérséklésének reális eszköze, amennyiben az ösztönzők, az elszámolási szabályok és a felelősségmegosztás összhangba kerül. A gyakorlati következmény a tárolóigény és a hálózatfejlesztési nyomás csökkentése, miközben a megoldás minimálisan szükséges, koherens szabályozási feltételek mellett gazdaságilag értelmezhető alternatívát kínálhat a kizárólag stacioner tárolókra építő rugalmassági stratégiákkal szemben.

Rapid electrification of road transport and the increasing penetration of weather-dependent renewable generation are raising flexibility requirements in power systems, while the expansion of dedicated, purpose-built storage capacity is constrained by cost and resource limits. In Central Europe, this tension is further intensified by income constraints, uneven development of charging and grid infrastructure, and slower adaptation of regulatory and market frameworks. This dissertation examines under which conditions vehicle–grid integration can deliver a material increase in system flexibility in Central Europe and what economic, environmental and incentive-related consequences follow from its deployment. The research adopts an integrated assessment framework that combines multiple methods. Economic impacts are evaluated through region-specific total cost of ownership calculations, profitability assessments and sensitivity analyses. System-level effects are examined via scenario-based modelling that accounts for feasible flexibility service products and the conditions of market settlement. Environmental implications are assessed from a life-cycle perspective, with specific attention to battery utilisation and second-life pathways. Complementary analyses address the economic sustainability of shared-mobility business models and the operating conditions of incentive schemes. The results indicate that in the examined region the cost-side competitiveness of electromobility is highly exposed to residual-value risk due to the dominant role of second-hand markets, which makes revenue-structure expansion essential in fleet-based business models. Vehicle–grid integration can translate grid flexibility into marketable services, yet demand-side adaptation alone is insufficient; balancing challenges require targeted regulatory and market solutions. The environmental assessment suggests that life-cycle carbon performance can improve despite additional battery use, particularly when second-life applications are integrated. At the system level, active integration of the vehicle fleet can reduce reliance on stationary storage under the analysed conditions. The dissertation concludes that in Central Europe vehicle–grid integration constitutes a realistic and cost-effective means of mitigating flexibility shortages, provided that incentives, settlement rules and responsibility-sharing are aligned. The practical implication is a reduction in dedicated storage needs and grid reinforcement pressure, while the approach can offer an economically meaningful alternative to flexibility strategies that rely exclusively on stationary storage when supported by a coherent set of minimum regulatory conditions.