Absztrakt A huszonegyedik századi indiai médiakultúra gyors és kiterjedt átalakuláson ment keresztül minden szempontból: mind a tartalom előállítása, terjesztése és fogyasztása, a technológiai eszközök és feltételek, mind a kapcsolódó társadalmi gyakorlatok tekintetében. Különösen a 7-12 év közötti városi középosztálybeli gyermekek körében történt jelentős változás és növekedés az audiovizuális médiafogyasztásban, ami elsősorban a gazdasági növekedésnek, a társadalmi struktúrák változásának, és az 1990-es évek utáni technológiai újításoknak köszönhető. Az 1990-es évek elején az ország gazdasági válságot élt át, minek következtében gazdasági liberalizációs intézkedéseket vezettek be. Ez privatizációhoz és közvetlen külföldi befektetésekhez vezetett az országban. Narayan (2014) elemzése szerint a privatizáció, a liberalizáció és a dereguláció a televíziózás egyre nagyobb mértékű elüzletiesedését vonta maga után. A 2000-es évektől kezdve a műholdas és internetes technológián alapuló műsorszórás növekedett. A társadalmi környezet is megváltozott, ami a hagyományos, többgenerációs háztatásokkal szemben a nukleáris családok és a dolgozó szülők számának növekedését jelentette, valamint a média növekvő integrációját hozta el az emberek mindennapi életébe. A városi Indiában a média előállításának, terjesztésének és fogyasztásának jelenleg egy hibrid modelljét figyelhetjük meg, amelynek három fő aspektusa van. Ebben a modellben a hagyományos televíziós tartalmak és az interneten keresztül közvetített videó streaminget (OTT) használó, internetalapú tartalmak platformok közötti médiafogyasztása zajlik. A fogyasztás különböző, méretükben és mobilitásukban eltérő eszközökön zajlik, például a nagyobb és mozdulatlan televízió és a mobil és kisebb okostelefon/ laptop/ ipad segítségével. A terjesztés és a fogyasztás dinamikája a sugárzástól a személyes közvetítésig terjed. Ennek eredményeképpen a gyermekek számára új médiakultúra alakult ki. A disszertációban a városi középosztálybeli otthonokból származó gyermekek médiatapasztalataival kapcsolatos megállapításaimat mutatom be a meglévő tudományos kutatásokkal, programelemzésekkel és egy Indiában végzett kis léptékű etnográfiai vizsgálattal együtt.

Abstract The twenty first century media culture in India has undergone rapid and pervasive transformation in all aspects of the field: regarding content generation, distribution and consumption, in its technological means and conditions, as well as the related social practices. In particular, there has been a significant shift and rise in consumption of audio-visual media for urban middle class children between 7-12 years primarily due to economic growth, changing social structures and innovations in technology post 1990s. The start of 1990’s saw the country go through economic crisis and as a result measures of economic liberalization were introduced. This led to privatization and foreign direct investment (FDI) in the country. Narayan (2014) argues that privatization, liberalization and deregulation have implied a growing commercialization of television. From 2000 onwards there has been a rise in broadcast based on satellite and internet-technology. It has been a time of a changing social environment as well which comprises of a rise in the number of nuclear families, working parents and growing integration of media in peoples’ everyday life. The current model of media production, distribution and consumption in urban India is a hybrid one which has three key aspects. In this model, cross-platform media consumption of traditional broadcast television content and internet enabled content which uses over the top video (OTT) streaming takes place. The consumption takes place over different devices that wary in size and mobility, for example over a television set which is bigger and immobile and smartphone / laptop/ ipad which are mobile and smaller. The dynamics of distribution and consumption range from broadcast to personalcast. As a result, a new media culture has emerged for children. In this regard, I present my findings about media experiences of children from urban middle class homes by engaging with existing scholarship, program analysis and a small-scale ethnographic study conducted in India.