A dolgozat rávilágít arra a problémára, hogy a beszédükben akadályozott és súlyosan halmozottan sérült személyek hogyan tartsanak fenn interperszonális kapcsolatot családon belül és kívül. Milyen ismerettel rendelkeznek a szülők az Augentatív és Alternatív Kommunikációs eszközök, módszerek terén. Használnak-e különböző eszközöket, módszereket. Vannak elvárásaik az eszköz használatától. Mennyire nyitottak az új eszközök elfogadása iránt. Miért nem használják az eszközöket, vagy zárkóznak el a mindenapos hasznlatától. Igénylik a szakember segítségét. Melyik korosztály fogadja el az új technikai eszközök alkalmazását és kik azok akik elutasítják. Miért is fontos a súlyosan halmozottan sérült személyeknél a kommunikáció , az interperszonális kapcsolat, és hogyan valósítható meg. Minden apró rezdülésre, pislantásra, testmozgásra vagy a légzés megváltozására figyelni kell mert ez már a kommunikáció része.