A herbáriumi gyűjtemények felbecsülhetetlen értékkel rendelkeznek, hosszú időtávlatban tartalmaznak információkat a gyűjteményben szereplő növényekről. Az orchideák családja viszonylag jól ismert, jelentős intenzitással kutatott, a gyűjtők körében felülreprezentált csoport, így a gyűjtemények számos orchidea lapot tartalmaznak, valamint a gyűjtők sokszor terméses orchidea példányokat is gyűjtenek. A termésképzési arány vizsgálata széleskörűen elterjedt módja a reproduktív siker becslésének, melynek számszerűsítése fontos szereppel bír számos lokális, és globális megporzással, valamint az erőforrások limitációjával kapcsolatos problémakör szempontjából. Az orchideák családja nagy, és diverz csoport, számos megporzási móddal. Az eltérő megporzási módok eltérő termésképzési arányt eredményeznek a különböző fajok esetében, a termésképzés sikeressége pedig nagyban függ az adott faj stratégiájától. A termésképzési arány meghatározását eddig terepi adatgyűjtések során alkalmazták, jelen munka során a termésképzést herbáriumi példányok esetében számszerűsítettük. Kérdésünk volt, hogy alkalmazható-e a módszer herbáriumi példányok esetében, illetve tetten érhető-e a pollinációs krízis a hazai orchideák esetében? Munkahipotéziseink a következőek voltak: az autogám (önmegporzó) orchideák, reproduktív sikere viszonylag magas, és nem változott a korábbi időszakokhoz képest; a rovarmegporzású fajok reproduktív sikerét erősen befolyásolja a faj megporzási módja által, mivel a nektártermelő fajok magasabb reproduktív sikerrel bírnak, mint a megtévesztő fajok; valamint a rovarmegporzású fajok (a nektártermelők és a megtévesztők egyaránt) reproduktív sikere az idő függvényében csökken, a megporzók populációinak hanyatlása miatt. Vizsgálatunk során a nemrég létrehozott Magyarországi Orchideák Herbáriumi Adatbázisában szereplő fajok közül 27 orchideafaj összesen 750 lapját értékeltük, 155 éves időtávlatban. Minden ép és megfelelő (terméses) fenológiai állapotú példány esetében rögzítettük a meg nem porzódott virágok és a képződött termések számát, valamint a fajokat megporzásmód szerint kategorizáltuk. Eredményeink alapján a módszerrel kimutatható a különböző megporzástípusú orchideák esetében terepi vizsgálatok esetében korábban már kimutatott eltérő termésképzési aránya, így a módszert alkalmasnak ítéljük orchideafajok reproduktív sikerének vizsgálatára. A módszer alapján a különböző megporzástípusú orchideák termésképzési aránya eltér egymástól: a táplálék ígéretével megtévesztő fajok esetében a virágoknak szignifikánsan kisebb hányadából képződik termés, mint az önmegporzó fajok esetében. Mindez összhangban van a terepi tapasztalatokkal. A vizsgált fajok közül 10 faj esetében a termésképzési arány negatívan korrelál az idővel, de csak egyetlen faj, a piros madársisak (Cephalanthera rubra) esetében szignifikáns mértékben. 7 faj esetében a termésképzési arány az idővel pozitív korrelációt mutat, de csak a poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora) esetében szignifikáns mértékben. A negatív korrelációt mutató fajok között 5 önmegporzó, 3 nektártermelő és 2 táplálék ígéretével megtévesztő faj van, míg a pozitív korrelációt mutató fajok között 1 önmegporzó, 5 nektártermelő és 2 táplálék ígéretével megtévesztő faj. Eredményeink összhangban vannak egy nemrég publikált tanulmánnyal, amely adatai alapján a méhközösségek fajgazdagsága Magyarországon sokkal nagyobb, mint több nyugat-európai országban. Míg az egyes fajok átlagos szaporodási sikere jelentős különbségeket mutat, a Magyarországi Orchideák Herbáriumi Adatbázisának adatai alapján a magyarországi orchideák többségének szaporodási sikere nem csökkent az utóbbi évszázadban jelentős mértékben, így az ezredforduló környékéig térségünkben a megporzási krízis nem jelentkezett.