A fogyatékos személy is ugyanolyan jogokkal, lehetőségekkel kell, hogy rendelkezzen, mint nem fogyatékossággal élő embertársai. Mind a lakóotthonok, mind a támogatott lakhatás, mint új ellátási forma, az értelmileg valamilyen mértékben sérült személyek önálló életvitelét, autonómiáját, önrendelkezési - döntési jogát hivatott támogatni, valamint minél magasabb szinten biztosítani. A kilencvenes években a lakóotthonok működtetésének folyamatába elsőként, a civil szervezetek kapcsolódtak be az állami szféra csak szekunderként jelent meg. A diplomadolgozat célkitűzése az, hogy az intézménytelenítés (deinstitucionalizáció) után, közösségi lakhatási formába költözött, fogyatékkal élő személyek életminőségét kutassuk, azon belül is különös tekintettel arra, hogy a kis létszámú lakhatást nyújtó intézmények milyen fenntartás alatt állnak, valamint, hogy a fenntartási formából adódóan, mutatkoznak e az életminőség tekintetében jelentős különbségek.
A kérdéskör kutatásának az oka pedig, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára létező, kis létszámú intézmények különböző fenntartás alatt működnek, melyek működési perspektívájára való tekintettel konkrétan összehasonlító irányú vizsgálat, jelenleg nem terjed ki. A fogyatékos személyek életminőségének felmérése, kutatása, egyre elterjedtebb. A meglévő analízisek elsősorban általános képet elemeznek. A vizsgálat fő célkitűzése az értelmileg sérülteket ellátó kis létszámú lakóotthonok életminőség felmérése volt, olyan aspektusból, hogy milyen különbség mutatható ki akkor, ha az egyik lakóotthon állami égisz alatt, a másik pedig a civil szféra által működtetett.