A dolgozat célja annak vizsgálata, hogy hogyan befolyásolja a generációk közötti kommunikáció hatékonysága a tanárok és diákok együttműködését a mainál eredményesebb, sikeresebb középiskola kialakításáért, valamint, hogy hogyan hidalható át az oktatók és a tanulók, illetve az egyes oktatói generációk közötti kommunikációs szakadék. Az elméleti háttérben a generációs elméletek bemutatása mellett kitérünk az iskolai környezetben megjelenő generációk és azok közötti szakadékok elemzésére, különös figyelmet szentelve a generációs korszakváltás jelenségének. Továbbá, a dolgozat áttekinti a 21. századi iskolára vonatkozó elméleteket és fejlesztési irányvonalakat, amelyek alapot adhatnak az oktatás jövőjét meghatározó irányvonalak megértéséhez. A kutatás során alkalmazott online kérdőív a vizsgált iskola 55 tanárának és 182 diákjának válaszait tartalmazza, így lehetővé téve egy nem reprezentatív, de az adott iskolai közösségre vonatkozó kvantitatív adatelemzés elvégzését. Az eredmények arra utalnak, hogy a generációk közötti kommunikációs szakadék nem csupán elméleti konstrukció, hanem a különböző generációk eltérő tapasztalataira visszavezethető, valós jelenség. Ezért elengedhetetlen, hogy a különböző generációk között közös értékeket és célokat találjunk, amelyek elősegítik a tanárok és diákok, valamint a különböző tanári generációk közötti hatékony együttműködést. A kutatás eredményei alapján olyan iskolafejlesztési programok vázolhatók fel, amelyek hozzájárulhatnak a generációk közötti együttműködésen alapuló sikeres 21. századi iskola megteremtéséhez. A vizsgálat rávilágított arra is, hogy a tanárok és diákok eltérően látják az ideális iskola kulcsfontosságú funkcióit, ami további fejlesztési lehetőségeket kínál.