A Primula vulgaris Huds. kis termetű, mezofil igényű, rizómával rendelkező növény, melyre jellemző a rovarmegporzás. Európai elterjedési területe a Kaukázustól a Brit-szigetekig, Norvégiától Észak-Afrikáig terjed. A kutatás során ennek az atlanti-szubmediterrán áreájú fajnak elterjedését vizsgáltuk filogeográfiai szempontból, különös figyelmet fordítva a Kárpát-medencére. A kárpát-medencei elterjedést többen az illír-dácikus harapófogó elmélete segítségével értelmezték, amelynek értelmében a terület kolonizációja két egymástól független, egy keleti dácikus és egy nyugati illír-norikus ág mentén mehetett végbe. A hipotézis helyességét – amely csak akkor lehet igaz, ha a faj a glaciálisokat a nagy dél-európai félszigetek refúgiumaiban vészelte át – molekuláris filogenetikai módszerekkel vizsgáltuk. Felhasználtunk nem kódoló és populáción belül nem variábilis nrITS sejtmagi, valamint trnL-trnF és rpl32-trnL plasztidiális DNS-szekvenciákat, ezek alapján alkottuk meg a populációk ribo-, illetve haplotípushálózatait a kolonizációs útvonalak rekonstruálása érdekében. A Kárpát-medencei populációk elemzésénél kiegészítettük ezt mikroszatellit markerekkel, amelyek segítségével 14 lókuszon alapuló genotipizálást végeztünk az egyes populációk közötti genetikai távolság meghatározása céljából. Adatsoraink alapján megállapítottuk a valószínűsíthető migrációs útvonalakat, amelyek európai léptékben kelet-nyugati irányultságot mutatnak. Az illír-dácikus harapófogó elméletére nem találtunk megfelelő bizonyítékot, sem a szekvenciákon, sem a mikroszatelliteken alapuló adatsorunk nem támogatja azt, viszont kiemelhető a Kárpát-medence központi szerepe Európa kolonizációjában.