Jogos védelem
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A jogos védelemmel kapcsolatos olvasmányaim és tanulmányaim alapján az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy annak alkalmazását a jelenlegi joggyakorlat rendkívül szűken értelmezi. Véleményem szerint nem érvényesül kellően, hogy a védekező a törvény nevében jár el és hogy itt nem egyenlő felek küzdelméről van szó, hanem egy jogtalan támadásról, melynél a „cselekedni merő” megtámadott eleve hátrányos helyzetben van. A joggyakorlat képletesen azt várja el a védekezőtől, hogy ösztöneit háttérbe szorítsa. Azt gondolom egy jól működő jogrendszerben a jogalkalmazóknak mindenkor figyelembe kell vennie a jogosan cselekvők érdekeit, és előnyben is kell részesíteniük azokat. Még abban az esetben is /ami a jogos védelem kapcsán nem ritka/ amikor a jog alanyai a számukra biztosított lehetőségek kereteit túllépik. Fontos tehát, hogy a jogos védelmi cselekményt kifejtőt a lehető legkevesebb felesleges hátrány érje a jogos védelmi cselekményét követő eljárás során és, hogy a jogalkalmazó szervek részéről ez a pozitív hozzáállás ne csak a szűken vett büntetőeljárásra terjedjen ki, hanem a jogkövetkezmények alóli teljes mértékű mentesítésre is. Tehát még ha indokolt is a felelősségre vonás a jogos védelem kereteinek túllépése miatt, akkor sem szabad engedni, hogy valaki egész életében indokolatlanul kerüljön hátrányos helyzetbe például munkahelykeresés során, illetve az élet bármilyen területén. Vagyis szerintem, legyen az egyetlen negatív hatás, amely a jogos védelemben cselekvőt éri az, amit az őt ért támadás okoz számára. Ahogy védeni kell a javakat, az életet, közérdeket, úgy meg kell teremteni a lehetőséget az ember biztonságot és boldog életéhez is. Egyrészről természetesen ügyelni kell az arányos védekezésre, a jogtalan támadás korlátozott elhárítására, másrészről viszont csökkenteni kell az emberek félelem-, és fenyegetettség érzését is. A bírói gyakorlatnak kell valamilyen optimális középutat találnia. Ha hiszünk a büntetőjog alapelveiben, úgy mint, hogy a társadalom erkölcsileg felsorakozik az igazságszolgáltatás mögé /Pl. egy rendőr lelő egy gyilkost/ és megveti az elkövetőt, miért nem hagyjuk, hogy a jogszerűen cselekvő egyén ezt a saját életviszonyaiban is érvényesíthesse, engedve természettől adott jog- és igazságérzetének?!