A Hortobágy-Berettyó nádudvari szakaszának makroszkópikus gerinctelenjeinek felmérése és ökológiai állapota

Abstract

Az Európai Unió hazánkra nézve is érvényes 2000/60/EK Irányelvének – az un. Víz Keretirányelvnek (VKI) – az alapvető célja, hogy megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és – tekintettel azok vízszükségletére – a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további degradációját, védje azokat, sőt elősegítse állapotuk javulását [VKI 1. cikk (a) pontja]. A VKI egyértelműen megfogalmazott célkitűzése, hogy a vízi és vizes élőhelyekhez kötődő életközösségek élőhelyéül szolgáló felszíni vízterek – az irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül – jó állapotba kell, hogy kerüljenek [VKI 4. cikk 1. bek. (a)/ii pontja]. A VKI élőlényközpontú szemlélete szerint a felszíni vizek jó állapotán jó ökológiai és jó kémiai állapotot kell értenünk. Tehát a korábbi hazai gyakorlattól eltérően a mért kémiai paraméterek értékei hiába utalnak jó állapotra, ha a vizsgált élőlénycsoportok fajösszetétele, egyes fajainak denzitás értéke az adott víztér típusra vonatkozó referencia állapotra jellemző értékekhez képest mérsékelt eltérést mutatnak, a víztér állapota nem tekinthető összességében jónak csak mérsékeltnek. Ilyen értelemben a Víz Keretirányelv teljes mértékben ökológiai szemléletű, hiszen az élőhelyek ökológiai állapotának megítélésében a biológiai indikáció elvével összhangban az élőlényeket és azok populációit, mint indikátorokat tekinti mérvadónak.