Társas helyzetek a vakvezető kutyával

Abstract

A dolgozat egy kiscsoportos mentálhigiénés foglalkozás sorozatot dolgoz ki vak és súlyosan látássérült vakvezetőkutya felhasználók szociális készségeinek fejlesztésére, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítvány intézményi keretein belül. A program négy, a gyakorlatban azonosított problémakörre válaszol: a vakvezető kutya társas „hídszerepének" kihasználatlansága, a negatív szociális szituációk kezelésének nehézségei, a segítségkérés ambivalenciája, valamint a kutyával kapcsolatos helyzetek érzelmi feldolgozásának akadályai. Az elméleti háttér a stigmaelméletre, az asszertív kommunikáció irodalmára, Bandura szociális tanulás- és önhatékonyság-elméletére, a segítségkérés szociálpszichológiájára, valamint a kiscsoportos társas támogatás modelljeire épül. A hat alkalomból álló, kétheti ritmusú foglalkozássorozat szituációs gyakorlatokat, szerepjátékokat, kognitív átkeretezést és csoportos reflexiót alkalmaz, a módszertant a látássérült résztvevők igényeihez adaptálva. A program aktualitását az új KRESZ-tervezet gyalogos szándékjelzési előírása adja, amely a fehér bottal történő jelzés és a segítségkérés készségének fejlesztését különösen időszerűvé teszi. A dolgozat tartalmazza a hat foglalkozás részletes menetét, az önkéntesek felkészítésének vázlatát, a szóban felvett strukturált kérdőívet, a foglalkozásvezetői napló sablonját, valamint az eredményesség kvalitatív és kvantitatív értékelésének tervét. A program újszerűsége a mentálhigiénés megközelítés és a vakvezető kutya kiképzői szaktudás integrálásában, továbbá a szociális készségfejlesztés és az érzelmi feldolgozás egyidejű megvalósításában ragadható meg.