A délszláv térség dezintegrálódási folyamata megítélésem szerint igazolta, hogy az államok szétválása és területi elszakadása esetén nem a nemzetközi jog szabályai döntik el, hogy a területi változások után fennmaradó állam(ok) folytatja-e a korábbi állam nemzetközi jogalanyiságát (azonos-e vele): e kérdésben a mindenkori külső hatalmi erőviszonyok döntenek. Az azonosságra való törekvés a fennmaradó államtól indulhat ki. Ennek tudomásul vétele az államok közössége (ENSz) többi tagjatól és harmadik államoktól függ. E térségben az államazonosság elfogadása nem bilaterális, hanem multilaterális kapcsolatokban manifesztálódott. A balti államok nemzetközi jogalanyisága sui generis probléma. Az 51 évvel ezelőtti létrejött államokkal való azonosságuk mai megítélése az évtizedek előtti események ártékeléséhez fűződik, ezért az államok közössége e kérdésben visszafogott magatartást tanúsított.

 A balkánon felmerült államutódlósi problémák megoldása számomra azt bizonyítja, hogy ennek egyes szabályai szokásjogi úton még a tisztázás stádiumában vannak. Az államutódlás nem hasonlatos a polgári jog törvényes öröklési rendjéhez, az utódállamra nem szállnak át minden esetben az elődállam nemzetközi szerződéseiből eredő jogok és kötelezettségek. A nemzetközi szervezeteket létrehozó szerződésekben való utódlás, az azokban való részvétel összefüggésben áll a kérdéses nemzetközi szervezetben való tagság elnyerésével. A jugoszláv államutódlási esetek messzemenően igazolták: az államutódlás folyamata önmagában érintetlenül hagyja a területi változások előtti határokat. A legvitatottabb kérdés számomra: érvényesült-e az a nemzetközi főszabály, amely az államok szétválása esetén a folyamatosság elvét kívánta a szerződések hatályára alkalmazni, vagy a balkáni régióban a tiszta lap elve került-e alkalmazásra? Megítélésem szerint a válasz, igen. Annak ellenére, hogy az előzőekből következően nincs szó a nemzetközi szerződések hatályával kapcsolatban a folyamatosság elvének automatikus érvényesüléséről, azt sem lehet állítani, hogy a balkáni utódállamok az utódlási esetekben fel akarták számolni a területükön korábban érvényesülő nemzetközi szerződéseket, azaz, jogi vacuumot akartak volna teremteni, hiszen a folyamatosság elvétől az érintett államok megegyezéssel eltérhettek.